Tarantino nem felejtett el se írni, se rendezni. Legfeljebb vágni.
Django (Jamie Foxx) és Dr. Shultz (Christoph Waltz) együtt fejvadászkodik a vadnyugaton, és vígan szedik be a vérdíjakat. Egyszer azonban eljön a nap, mikor Django a rabszolga felesége kiszabadítására indul...
"Eszkimó Joe minőségi harci néger"
Quentin Tarantino eddig csak kacérkodott a western műfajával a Kill Bill 2 és az Inglorious Basterds kapcsán, ám most valóban ellátogatott a vadnyugatra. Természetesen nem hagyta békén a zsánert, ismét mindent a maga képére formált, és ennek egy újabb, ízig-vérig QT mozi lett a vége. Bár messze nem a legjobb.
Ez már csak azért is sajnálatos, mert benne van a matériában, hogy a filmvilág fenegyerekének mesterműve legyen. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a zseniális felvezetés (=az első óra), aminek minden percét szinte öröm nézni, (még akkor is, ha a semmiből jött vérontások és dumák már nem hatnak akkora meglepetésként, mint annak idején). A karakterek rendben, a sztori feszes, alacsonyan szállnak az aranyköpések, és öt percenként röhögöd magad a szék alá. Quentin brillírozik, nincs mit szépíteni.
Viszont egy idő után (kábé Leo színrelépésekor) ez a film érezhetően rohadt hosszú lesz, és az ember lassan már alig bírja seggel. A Django félidőnél nemcsak bealszik, hanem téli álomba merül (címszereplőjével együtt), és az Istenért se akar felébredni. Ez az üresjárat pedig teret ad a kritikus szemléletnek: végiggondolod, hogy mit is láttál addig, és mit látsz most. És rájössz, hogy Christoph Waltz nem csinál mást, csak újra eljátssza Hans Landa-t; hogy Jamie Foxx semmit se tud kezdeni a karakterével; hogy Leo ripacskodik; hogy a két és fél órára nyújtott sztori simán beleférne 90 percbe; és hogy az ég világon semmi feszültség nincs ebben a rétestésztában - szemben a Basterds-el, ami alatt a szereplőkkel együtt izzadtál le a parától, újra és újra.
És rájössz arra is, hogy amikor Tarantino zseni, akkor nagyon az - hiszen az első óra alatt mindezt el tudja takarni, annyira működőképessé teszi valójában csikorgó filmjét. Valamint eléri azt is, hogy bár a Django hemzseg a hibáktól, és ennyire még sose esett jól a moziszékből való felállás, illetve nyújtózkodás, mégse tudok rá haragudni. Sőt, kifejezetten jópofa filmként fog az emlékeimben élni - mert Quentin annyira jó, hogy még akkor is jó, amikor igazából nem az. 7/10.
trailer: https://www.youtube.com/watch?v=eUdM9vrCbow
