Újabb film a filmezésről - de bárcsak mindegyik legalább ilyen jó lenne.
Alfred Hitchcock (Anthony Hopkins) már felért a csúcsra, de most valami újat akar csinálni. Új filmterve, a Psycho mindenhonnan csak elutasítást kap, így kénytelen önerőből végigvinni a projectet - még szerencse, hogy felesége (Helen Mirren) mindig mellette áll.
"Alakul"
Alfred Hitchcock a filmtörténelem egyik leghíresebb alakja, akinek a nevét a világon mindenki ismeri - és legalább két olyan filmje van, ami nagyon durván beépült a popkultúrába, és amit mindenki vág, még akkor is, ha nem látta. Ez a fickó a mozi megkerülhetetlen alakja, munkássága baromi érdekes, a modern filmre tett hatásaiért pedig örökre hálásak leszünk. Mint ahogy a róla, és a Psycho forgatásáról készült filmnek is.
Jó, ez egy kicsit erős túlzás volt, de meg kell hagyni, hogy az elsőfilmes Sacha Gervasi egy kifogástalan munkát tett le az asztalra, egyben az utóbbi idők egyik legjobb biopic-jét. Gervasi ott nyeri a legnagyobbat, hogy ehhez a moziikonhoz tisztelettel, ugyanakkor halál lazán közelít: a Hitchcock nem csak baromi szórakoztató, de állati vicces is. Humora elsőosztályú, nem egyszer kikacsintós, csakúgy, mint az egész filmre érvényes kreativitás. Emellett egy nagyszerű korrajzot is kapunk, és karakterdrámaként is nagyon jól funkcionál filmünk: a szakmai és magánéleti válságba kerülő hősünk abszolút hiteles és szerethető. Anthony Hopkins hatalmasat alakít (hol vannak azok a díjak?), viszi a hátán a filmet, közös jelenetei Helen Mirren-el pedig csak simán rohadt jók - és persze az összes mellékszereplő is remekül végzi a dolgát, élükön Scarlett Johansson-al.
Számomra érthetetlen, hogy ez a film miért lett ennyire mellőzve az összes díjátadón, és miért került sokkal nagyobb reflektorfény messze gyengébb versenytárasira. Remek alakításokkal tarkított főhajtás a klasszikus Hollywood, és annak egyik legnagyobb alakja előtt, és mindezt úgy teszi, hogy közben könnyed és szórakoztató - na, talán ezért. 8,5/10.
