Tovább folynak a sorozatok, így mi is folyunk tovább.
Na, ilyen szar felvezetőt se írtam még.
Sherlock - Season 1/2 (2010/2012)
A Downey-Law-Ritchie trió 2009-ben újra előkapta Sir Arthur C. Doyle legendás regényhősét, és ezzel (újra) divatot csináltak a figurából - mára már a csapból is Sherlock Holmes folyik, és őszintén szólva nekem már kicsit sok. Persze ez alól kivétel a BBC sorozata, ugyanis arról egyáltalán nem túlzás azt állítani, hogy az egyik legjobb dolog, ami a kortárs televízióval történik. Mark Gatiss és Steven Moffat kreálmánya a mai Londonba helyezi a detektív és barátja, Watson doki történeteit, és ezt nem ám csak úgy immel-ámmal teszi: a modern technika és környezet nem csupán háttere, hanem szerves része a dolognak, és a zseniálisan ki is van használva. Az ezzel járó friss és lendületes hozzáállás szintén baromi jót tesz a szériának, végig feszült és izgalmas, és mikor vége van az adott résznek, azonnal látni akarod a következőt - és mindeközben végig hű marad az alapanyaghoz, ami azért nem semmi. Roppant igényes sorozattal állunk szemben, az (egyik) legjobbal manapság, ami nem csak felveszi a versenyt főhőse mozi és egyéb változataival, de gyakorlatilag földbe tiporva megszégyeníti őket. Benedict Chumberbatch meg természetesen nyúlja az egész show-t, teljesen új életet lehel a már ezerszer eljátszott karakterbe, ez az egész róla szól - de amikor Martin Freeman-el kerül össze, na, az aztán maga a kánaán. 10/10.
trailer: https://www.youtube.com/watch?v=YcFHeTaS9ew
The Newsroom - Season 1 (2012)
Számomra a tévé másik jelenlegi világbajnoka nem más, mint Aaron Sorkin gyermeke, a Newsroom. Az adott csatorna esti hírórájának kulisszatitkairól regélő széria kábé egy kisebbfajta csoda: Sorkin valós hírek leközlése köré építi fel fikciós kis csapatát (a trónon Jeff Daniels-el), és bravúrosan egyensúlyoz hősei magánéletének, illetve a hírszerkesztői munka roppant hiteles bemutatása között. A karakterek rendkívül emberiek és szerethetőek, problémáik abszolút működnek, így kifejezetten öröm nézni, hogy egy csapatként hogyan raknak össze egy-egy műsort napról napra (illetve nekünk hétről hétre). Mert hiába az amerikai politikai és közéleti helyzet meglepően emészthető, sőt, érdekes körüljárása, a Sorkin mégis a csapatmunkáról mesél (megint), és igazából ettől lesz tuti nyerő a Newsroom. Egy dologba tudok belekötni, ugyanabba, mint a Moneyball esetében: az anyag ismét csak akkor lenne száz százalékosan élvezhető, ha én is ennyire lennék otthon a témában. Ezt leszámítva egy rossz szót se tudok mondani erre a sorozatra: roppant intelligens, izgalmas, szórakoztató és szerethető. 9,5/10.
trailer: https://www.youtube.com/watch?v=wC8ovJYAU3U
House Of Lies - Season 1 (2012)
Don Cheadle magánszáma a multicégek, illetve a menedzsment-konzultáns lét világába kalauzol, és gátlástalanul (bocs) mutatja be annak valódi, olykor baromi vicces oldalát. Bevallom, ez egy pokolina szórakoztató széria, szenvtelen és pajzán, amolyan bűnös élvezet féleség, ami elé jó leülni egy-egy fárasztó nap után, és hallgatni a főszereplő genyóságait. A House Of Lies zseniálisan csomagolja be magát, ám ha kicsit a dolog mögé nézünk, láthatjuk, hogy valódi tartalom terén nem állunk olyan jól. A szereplők antipatikusak (de jó nézni, hogy mekkora szemetek), jellemfejlődés sehol, és az egyes részek cselekményei is néha silányak, sőt, rövid időn belül önismétléshez érnek. Azt meg kell hagyni, hogy az évad gerincét adó probléma jó, Cheadle remekül hozzá a figuráját (bár a kisujjából rázhatja ki), és mint már mondtam, nagyon nagy entertainment az egész (szigorúan felnőtteknek). Ennél viszont nem több, de hát nem kell minden sorozatnak a lelkekben vájkálni - ja, várj, ez is azt teszi valahol, csak olyan mókásan, hogy észre se veszed. Na, ettől jó ez a cucc. 8/10.
