PTA eddig talán legnagyobb kritikája sajnos nem működik olyan olajozottan.
Freddy (Joaquin Phoenix) éppen visszatért a frontról, és nem tud beilleszkedni a társadalomba. Aztán rejtélyes módon találkozik egy fura fickóval (Philip Seymour Hoffman), aki egy egészen új világba vezeti őt be...
"Silly animal"
Előzetesen azt gondoltam, hogy Paul Thomas Anderson legújabb filmje egy hazatért, és a világban helyét vesztett veterán (amolyan Rambo és Hurt Locker művésztesóként) görcsös kapcsolatteremtési igyekezetéről, majd a másik fél által az ő kihasználásáról fog szólni. Kiderült, nem tévedtem akkorát, ezek a fő elemek mind megtalálhatóak a műben - egyedül a katonai múlt az, ami a vártnál jóval kisebb szereppel bír. Anderson nem egy újabb ex-baka kálváriát mutat be, filmje jóval tágabb csoportot vesz célba: az egyszerű embert, annak a butaságát, az elveszettségét, a manipulálását. A vallás és minden egyéb csak eszköz ennek az eléggé merész témának a körbejárásához - a lényeg itt két ember, az alá-, és fölérendelt viszonyuk, a kettejük közti hatalmi és értelmi különbségek. Ha hozzá vesszük, hogy ezt a két szerepet Joaquin Phoenix és Philip Seymour játssza valami félelmetesen parádésan, kijelenthetjük, hogy ez egy bazi jó film lehetne.
De sajnos nem az. Az alapok tökéletesek, viszont a történet szövése és kivitelezése már hagy kívánni valót maga után. Olyan, mintha Anderson belekavarodna saját zsenijébe, és már nem tudja azt olyan élvezhetően tolmácsolni a közönség felé, mint a Magnolia vagy a There Will Be Blood esetében. A Master több mint két óráját nagyon, de nagyon meg lehet érezni - egy-egy zseniális jelenet (börtöncella, vaze!) között iszonyatosan vontatott és semmitmondó, sőt, még álmosító is. P.T.-nek ez most nem jött annyira össze (bár lehet, hogy egy újranézésnél ezt már másképpen fogom gondolni), de sebaj - azért az év két legjobb alakítása így is az ő filmjéhez köthető. 7,5/10.
