Nincs AC/DC. Ebből mekkora bajra következtetsz?
Tony Starkra (Robert Downey Jr.) eléggé rájár a rúd: nem csak pszichológiai problémái vannak, hanem egy gátlástalan terrorista is jól beint neki. Hogy vissza tudjon vágni, és meg tudja védeni azt, ami számára fontos, össze kell szednie magát...
"Heroes. There is no such thing"
A Marvel egy évvel ezelőtt felért a csúcsra. Öt filmen át építgetett univerzumuk végre összeállt, mégpedig egy olyan film keretein belül, ami nem csak berobbantotta elpusztította a kasszákat, hanem veszett jó is volt - zseniális arányérzékének köszönhetően tökéletes akció-popcorn film lett, egy valóban minőségi szórakozás, ami sok-sok év múltán is őrizni fogja kult-státuszát. Na, de mi jöhet a csúcs után? Természetesen még egy kör, egy új ciklus, vagy egyszerűen csak a Phase 2, ami felé hatalmasak az elvárások, és amit szintén Tony Stark vezet fel, akárcsak az előző menetet. Ám amíg az első Iron Man vállát nem nyomta semmi (max az, hogy vajon siker lesz-e vagy nem), a legújabb, harmadik rész már egy egész világot cipel magán, annak minden előnyével és hátrányával együtt.
Szerencsére eme kontinuitásból származó hátrányokról nem nagyon beszélhetünk - a Marvel-széria elemeinek és történéseink folyamatos említése kifejezetten jót tesz, érződik, hogy filmünk tartozik valahová, hogy egy nagyobb egység része, és ez jó. Az pedig kifejezetten bravúros, hogy főhősünk egyik fő problémáját közvetlenül az Avengers-ből hozza magával: Tony Stark most nem testi, hanem lelki problémákkal küzd, pánikrohamai és rémálmai vannak (amik Neked is lennének, ha megjártál volna egy másik dimenziót, és három percre a kulcsot is beadtad volna), és ezt nem tudja ultramodern protézisekkel megoldani. A rendezői és írói széket is elfoglaló Shane Black részéről ez a húzás zseniális, hatalmas játékteret nyit meg vele, amivel nem csak Tony-nak, de hosszú távon a Marvel családnak is adhat egy új irányt.
Aztán ezzel az egésszel nem csinál semmit.
Jó, ez kicsit túlzás, hiszen hősünk a történet során átél néhány rohamot - de ennyiben ki is merül ez a vonal. Black inkább bedob még pár szálat a levesbe, de annyit, hogy több film is kitelne belőlük, és elkezd össze-vissza játszani velük - koherencia, logika és szellem nélkül. Pedig Tony Stark érdekes feladatot kap a nyakába: kizárólag az elméjére támaszkodva kell felállnia a padló alól (Black jó szokása szerint), némi oknyomozás keretein belül, és ez működik is - de csak rövid ideig tart, és utána beköszön a második felvonás. Filmünk a félidő körül elkezd csapongani, de csupa elfuserált dolog között - olyan gyorsan és gyakran lehetünk igencsak nagy fordulatok tanúi, hogy idő sincs megemészteni őket, ezáltal minden teljesen súlytalan, mondhatnám érdektelen. De ha lenne is rájuk elég idő, akkor meg még jobban feltűnne, ezáltal még jobban dühítene az rengeteg baromság és cikiség (ezt én mondom egy képregényfilmről, szóval képzelheted), amit innentől kezdve folyamatosan kapunk a képünkbe.
Black-el annyira elszáll a ló, hogy olyat csak ritkán látni - felvonultatott ötletei kiverik a józan és a geek ész biztosítékait egyaránt, egyes fordulatai legendarombolók és fan-háborítók (egy szó: Mandarin), az összkép pedig egyre inkább nevetséges és égő lesz. Mindemellett pedig az Iron Man 3 még halálosan unalmas és fárasztó is: mert ugye a sebességtől a súly eltűnik, ezért egy idő után már csak nézel, de nem figyelsz - amit meg néha elkapsz, attól visítani akarsz. Ha erre azt mondod, hogy "nem baj, legalább páncélos balhé van benne ezerrel", ki kell ábrándítsalak: Stark csak elvétve húzza fel gúnyáját, és az a pár akció, amikor ezt megteszi, nagyon, de nagyon semmilyen.
Egyébként ez a szerkezeti formula nem lenne feltétlenül rossz: Black szeret kavarni, szeret átverni, szálakat össze-vissza tekerni, és bizonyos filmeknél (mondjuk egy gengszter buddy-movinál) ez oké, sőt, jó is lehet. Viszont egy superhero stuffnál, ami alapvetően azért a mozivarázsról, az "egyszerű de nagyszerű" elvről, a megalomán szórakozásról, valamint a belső kissrácról szól, nem biztos, hogy ez kellene - itt ez idegen, barátságtalan, és szerethetetlen. Black alapvetően tévesztett el mindent, és ennek Tony Stark, vele együtt pedig a Vasember nagyon megitta a levét. 4,5/10. Ezután nem csodálkozom, hogy Downey nem hosszabbítja meg szélsebesen a szerződését.
