Nagyobb, drágább, és kivételesen jobb is.
Mikor egy rejtélyes merénylet után a kormány hajtóvadászatot indít először a Xavier suli, majd a terv szerint az egész mutánsvilág ellen, a kívülállóknak, álljanak a jó vagy rossz oldalon, egyesülniük kell a közös ellenséggel szemben...
"- Ön mit tanít, Logan professzor?
- Művészetet."
Három évvel és egy nagy sikerrel később Bryan Singer és kompániája visszatért a mutánsok világába, hogy több pénzből és időből nagyobbat és jobbat alkossanak. Kivételesen ez nem volt egy halálra ítélt hozzáállás: az X-Men 2 (vagy csak úgy hetykén X2) azon ritka folytatások egyike, melyek jobbak az első résznél.
Pedig lényegében nem változtak a dolgok: Singer továbbra is egy focicsapatnyi karakterrel zsonglőrködik, a lehetőségekhez mért realitás szintén maradt, ahogy a jó kis képregényes akciók is, viszont az összkép újból súlytalan egy kicsit, de ezt alig veszed észre a fotelből. A film tehát nagyjából ugyanazokkal az erényekkel és hátrányokkal bír, mint elődje (nagyon-nagyon lesarkítva akár remake is lehetne), a minőségi ugrás mégis szinte harapható a levegőben.
Ennyit tud számítani csupán húsz percnyi plusz játékidő: az X2-nek van ideje, nem lohol előre, sőt - esetenként még szemlélődik is. Több jut a karakterekre, azok emberi oldalára (szerelmi háromszög, otthoni vallomás), a csapat-feeling építésére, és úgy általában eme nem túl távoli jövő bemutatására. Ami sokkal összeszedettebbnek, komplexebbnek hat, mint legutóbb, s ezen elemek összessége bizony sokat dob a dolgon. De ami a legnagyobb dicséretet érdemli, az kétség kívül a történet: a Stryker képében érkező harmadik erő, és annak hatásai, vagyis a külön oldalakon álló mutánsok egyesítése több, mint nagyszerű ötlet, de ez kijelenthető filmünk ívére is, aminek köszönhetően csak úgy suhan az egész, mindenféle buktató nélkül. Ahogy ezt a művet összerakták, az egyértelműen ötöst érdemel. Singer most igazán megmutatta, hogy ő érti és érzi ezt a világot, és ez minden apró részletről süt - nem hiába emlegetik ezt a menetet azóta is az egyik legjobb képregényfilmként
Ám, mint említettem, egy kis baj ismét van, és az a végső érzetben keresendő. Bár tragikus módon elbúcsúzunk egy szimpatikus szereplőtől (de nem sokáig), és az emberi ill. mutáns faj is komolya veszélybe kerül a stáblista eljöveteléig, mégis kissé tét nélkülinek hat az egész - akciók és konfliktusok ide vagy oda, Singer nem tudja, vagy nem akarja átadni azt a veszélyhelyzetet, ami a film valóságában történik. Kár érte, mert ezen kívül nagyítóval kell keresni az esetleges hibákat: az X2 remek mozi, izgalmas és tartalmas, az a bizonyos kivétel, ami erősíti a szabályt. 8/10.
