Avagy hogyan pihen Michael Bay két robotzúzda között.
A testépítő Daniel Lugo (Mark Wahlberg) egy nap úgy dönt, hogy ő megszerzi az amerikai álmot. Ezt emberrablással, lopással és két haverjával (Dwayne Johnson, Anthony Mackie) kívánja elérni, de ez persze nem lesz egy sima menet...
"Tudod, kik találták fel a salátát? A szegények."
Michael Bay filmjeivel kapcsolatban sokszor felmerül a kérdés, hogy előtérbe tolt patriotizmusa vajon komoly szándéktól vezérelt, vagy iróniának szánja, és míg a teltházas termekben a közönség amerikai zászlókat bámul, ő jót röhög a háttérben. Ez alapján össze lehet vetni mondjuk az Armageddont és a Pearl Harbor-t, jó kis vita lenne belőle, de a megoldáshoz nem vinne közelebb. Ám utána be lehetne dobni a Pain & Gain-t, ami rendesen felkavarná a bulit - Bay ugyanis új filmjével nem mást tett le az asztalra, mint az utóbbi évek legnagyobb fityiszét, amit Amerika kapott.
Mr. Bay olyan szinten neveti ki saját hazáját, hogy szinte öröm nézni. Reflektorfénybe állítja annak elcseszett tanait, egyes társadalmi csoportjait, lakóinak teljesen félrement eszméit és gondolkodásmódját - mindezt szemérmetlenül, saját bunkó humorával felvértezve (ami most először szolgálja a végterméket), és egy ponton nem tehettem mást, mint hogy azt mondtam, ez zseniális. Bay-ből kitört a sötét oldal, hallhatja a hangját, megmondja a véleményét, mindezt az ízléstelenség határán, de mégis szórakoztatóan, bejáratott stílusjegyeivel nyakon öntve - hiszed vagy sem, valószínűleg megcsinálta saját szerzői filmjét, és egyáltalán nem csinálta rosszul.
Az utóbbi megjegyzésnek sajnos azért van helye, mert az első harmad után kifogy a lendület, a fricskák eltompulnak, és csak az agybeteg történet, a klipes vágások és izzadó bőrfelületek maradnak - ezt pedig egy idő után fárasztó nézni úgy, hogy nem jár mellé valami plusz. A kezdet után tényleg csak a sötét a oldal következik, főhőseink végeláthatatlan vesszőfutása, ami ugyan szintén leköti az embert, és egy bizonyos szintig szórakoztat is, de percről percre egyre öncélúbb és elszálltabb az egész. Szerencsére Bay a végső felvonásra visszatalál az útra, ismét tartalommal tudja megtölteni három idiótája kálváriáját, és filmje olyan lesz, amilyennek végig lennie kellett volna. Kár a középső megbicsaklásért, mert anélkül a Pain & Gain talán a klasszikusok és mesterművek sorába is beállhatna, Daniel Lugo pedig nyugodtan bratyizhatna Ricky Bobby-val és a Tökivel. De azért az kemény és elismerésre méltó, hogy a sokat szidott Bay-t csak egy kis finomítás választja el mindettől. 7/10.
