Avagy sablongyár az izzadó disznók földjén.
Denzel és Wahlberg jó párost alkotnak az alvilág keretein belül, ám egy ponton kiderül, hogy mindketten beépített jófiúk. A haverság ettől még fennáll (bár kezdetben akadnak nehézségek), csak már nyílt lapokkal mennek a rosszfiúk ellen.
"Kis bika feje a táskában van"
A 2 Guns alatt az jutott eszembe, hogy lassan össze kellene számolni, hogy az utóbbi években hányszor járhattuk meg Hollywood közreműködésével a sztereotipizált Mexikót, hiszen lassan minden második tucatakció odahelyezi cselekményének egy részét (vagy egészét). Az is eszembe jutott, hogy én ezt már marhára unom: tele a tököm a földi pokolként ábrázolt sivataggal, ahol nincsen se víz, se civilizáció, se élet, csak 0-24-ben izzadó, és talán pont ezért a lehető legközelebbről fényképezett szőrös és gusztustalan hímek, akik egyik kezükben töményet, másikban stukkert lengetnek, miközben az orrukból kilóg a kokó. Ha a cél az volt, hogy attól a helytől egy életre elvegyék a kedvemet, hát sikerült: nemhogy az ország közelébe nem fogok soha az életbe önszántamból menni, de ezentúl kétszer meggondolom, hogy beüljek-e olyan filmre, ami csak egy kicsit is a tárgyalt ország határain belül játszódik.
Filmünk abban, hogy a filmvilág által kierőszakolt rasszizmusommal viaskodjak a saját kis fejemben, egyáltalán nem hátráltatott (inkább csak szítta a tüzet) - ugyanis semmilyen szinten nem volt képes lekötni, így ismételten nyugodtan figyelhettem egészen más dolgokra. Pedig a buli nem kezdődött rosszul, de a két beépített, majd szervezete által elárult közfelügyelő kálváriája nagyon rövid időn belül nagyon elcsesződött - annak ellenére, hogy láthatóan igyekeztek a készítők fenntartani a figyelmet. Öt percenként dobnak be két fordulatot és három csörtét, ám ezeknek kábé a tíz százaléka állja meg a helyét, a többi csak irritáló - hol azért, mert felesleges, hol meg azért, mert banális.
Egyetlen jó pontot tudok kiemelni, ez pedig a két főszereplőnk: Denzel és Marky Mark között működik a kémia, szórakoztatóan húzzák egymást, ugyanakkor önmagukban is megállják a helyüket, ami azért hatalmas mák, mert a buddy-movie műfaj ellenére többször vannak szeparálva, mint összeeresztve. Ettől még a 2 Guns persze nincs megmentve: halálosan unalmas darabbal állunk szemben, aminek 109 perce egy örökkévalóságnak tűnik, és amit csak húzónevei tudnak minimálisan emészthetővé tenni. 3,5/10.
