Ilyet még nem szívtál.
Egy rejtélyes és groteszk világban Simon (Jesse Eisenberg) éli szürkénél is szürkébb életét, aminek egyetlen fénypontja, hogy néha vet egy pillantást a lányra (Mia Wasikowska), aki tetszik neki. Egy nap azonban megjelenik James, aki nem más, mint Simon hasonmása...
"I'm like Pinnochio"
Képzeld el, hogy Lynch, Orwell és Kafka rendez egy szocreál témájú házibulit, amit a negyvenes évek sci-fi filmjeiből vett kütyükkel rendeznek be, és aminek az elején még egy könnyed becsajozós sztorit próbálnak összerakni, ám hajnalra már a kisember semmilyenségéről, az ebből az állapotból való kitörésről filozofálgatnak - és közben jókat röhögnek. Richard Ayoade (a Submarine rendezője, illetve a Stiller-féle Watch "ki a fene ez?" negyedik tagja. Bizony.) filmje, a Double pontosan ilyen élményt kínál, megtoldva azzal, hogy alkotója még egy olyan noir látványvilággal is nyakon önti művét, amiért még Humphrey Bogart is feltámadna. Ezekből egyenesen következik, hogy ezt a filmet nem lehet nem tapsolva körbeugrálni, hangosan éltetni, és ötpercenként elsütni azt a pár szót, hogy "baszki, ez kurvajó!".
Ayoade tehát valami egészen különlegeset, mondhatni már mesterit tesz le az asztalra, amiben a kettős szerepet játszó Jesse Eisenberg, valamint vágyainak tárgya, Mia Wasikowska is egyaránt remekel, ami egyszerre egy szorongató, bizarr rémálom és egy aranyos romkom, és ami alatt a konstans röhögés szépen lassan komoly agymunkává válik a nézőtéren. A Double valami olyan, amit még nem láttál. Éppen ezért nagyon, de nagyon sajnálom, hogy filmünk a rövid játékidő mellett is képes középtájon megakadni, kicsit belefáradni önmagába, és nem él az megújulás lehetőségével. De ez persze csak szőrszálhasogatás - Ayoade műve így is kerek egész, egy igazi gyöngyszem, és vitán felül az év (eddigi) legizgalmasabb alkotása. 8,5/10.
