Utálok zseniális feel-good filmekről írni, most se nagyon sikerült.
Dan (Mark Ruffalo), a lecsúszott zenei producer egy ritka szar nap végén talál rá a Gretta-ra (Keira Knightley), a szintén lecsúszott, tehetséges zenész lányra. Miután meglátja benne a lehetőséget, egy kis rábeszélés után már együtt is dolgoznak egy lemezen - pénz nélkül, ám hatalmas lelkesedéssel.
"She's English; she's a little uptight."
Könnyen rá lehetne mondani John Carney új filmjére, hogy ez igazából a Once újrázása, hiszen számos jel mutat erre (főleg a kísértetiesen hasonló szerelmi szál), ám míg emlékeim szerint az inkább egy keserédes love story volt sok muzsikával, addig a Begin Again egészen másról énekel egy nagyon is fennkölt himnuszt: a kreativitásról, annak szépségéről, és az azáltal szövődő barátságokról. A nincstelen gitáros csaj és a még nincstelenebb producer underground hadjárata bizonyosan rengeteg művészléleknek fog jókora lökést adni, nem is véletlenül - ahogyan Carney prezentálja az alkotás varázsát, az egészen lenyűgöző, szívvel s lélekkel teli, kisebb fajta mozi-csoda. Annál már csak a karakterek, és a köztük alakuló, mélyen emberi kapcsolatok a jobbak: Keira és Mark tökéletesen kiegészítik egymást, remek párost alkotnak, a játékidő közepén megeső esti randijuk pedig (ami egyébként a filmtörténet egyik legjobbja)... most képzelj ide valami nagyon klisés és nyálas, egyben rendkívül pozitív jelzőt.
Simán lehetne a Begin Again-ből egy 100%-os mozivarázs, és csak hajszál, vagyis a szálak suta elszövése, illetve a kicsit túlgondolt felvezetés választja el őt ettől a titulustól, de annyi baj legyen: az év feel-good filmje cím így is megvan, és nagyon valószínű, hogy találkozunk vele az éves Top 10-ben. 9/10.
