Szegény gazdagok.
Maria (Juliette Binoche), a híres, ám veterán korban levő színésznő felkérést kap arra, hogy szerepeljen annak a darabnak az új változatában, ami évtizedekkel ezelőtt híressé tette őt - ám most egy másik, korban passzoló szerepben. Erre lelkileg igencsak fel kell készülni, ehhez pedig asszisztense (Kristen Stewart) segítségét kéri.
"I am Sigrid"
Bennfentes filmet készíteni (esetünkben magáról a film-, és sztárvilágról) nem könnyű feladat, a női lelket boncolgatni meg aztán pláne nem, a Sils Maria-ban azonban Olivier Assayas mindkettőt sikeresen oldja meg. És nem is akárhogyan: rendezése eleinte szájbarágósnak hathat, szó szerint a képünkbe tolja az egyértelműt, de ez is a terv része - mert mindezek után kezd csak belemerülni a dolgokba, árnyalni a képet, kibontani karaktereit, s ez a fordított felállás egy idő után bizony baromi izgalmas. Filmje egyébként lassan, elegánsan, ugyanakkor érdekfeszítően csörgedezik, s ha csak alig láthatóan is, de folyamatosan dobja be az újabb infókat, csavarokat. A humortól és iróniától se idegenkedő végeredmény így egy ritka jó karakterdráma, jólesően teátrális betekintés a színfalak mögé (feltéve ha el tudod hagyni a "jaaaaj, szeeeegény sztárok, hogy oda ne rohanjak" mentalitást, ami egyébként nem könnyű), egy remekül alakító Juliette Binoche - Kristen Stewart duóval. Igaz, a műre ráerőltetett felosztás eléggé butuska (második rész, epilógus... ezeknek semmi értelme), illetve a blockbuster fricska is visszafelé sül el, de ezeket leszámítva egy rossz szavam sincs erre a belső utazásra. 8/10.
