Vajon egy dollárgyár tudja-e tartani a szintet?
A Lambert incidens előtt pár évvel a médium Elise (Lin Shaye) éppen maga alatt van, és soha többé nem kíván szellemességekkel foglalkozni. Ám mikor egy szimpi tinilányt kezdenek el megkörnyékezni a túlvilági entitások, az asszony mégis elgondolkodik egy utolsó meló lehetőségén...
"I heard him in your room"
Papíron az Insidious 3 a legjobb esetben is a széria anyagi indíttatásból történő megerőszakolásának tűnik. Most gondolj bele: Lamberték története a legutóbb szépen lezárult; se Patrick Wilson, se Rose Byrne nincs a fedélzeten; ebből adódóan valami spin-off szagú prequel az egész, noname arcokkal; és nem James Wan ül a rendezői székben. Bűzlik a dolog rendesen, mint ahogy az lenni szokott, ahányszor horror franchise-t építenek a stúdiók. És mégis: az Insidious 3 egy remek kis film.
Mert az érem másik fele az, hogy bár Wan hiányzik, azért háttérben ott sertepertél, illetve direktori teendőit gyakori írótársa, Leigh Whannell vette át, a karakterek közül pedig csak sikerült átmenteni Elise-t, a szellemirtó médiumot, s szegről-végről az ő mozijává, az ő meglepően megható történetévé tenni az egészet. Az örökség tehát a felszínen tovább él, de az igazán jó hír az, hogy a tartalomban is. Whannell ugyanis nem téveszti szem elől azt, hogy az első két rész, meg Wan horrorjai úgy általában mitől is működnek annyira jól: ő is elsősorban a humánumra fekteti a hangsúlyt, és azt egészíti ki a minőségi és kreatív rémisztésekkel. Az Insidious tehát sikeresen tartja azt, amit én annyira szeretek benne, miszerint a frászok is nagyon jók, de a történet és az emberközpontúsága az, amitől igazán izgalmas lesz. A Chapter 3 ugyan nem ér az eredeti nyomába, de ettől még nincs semmi szégyenkezni valója. 7/10.
