Guillermo de Toro sajna már nincs a csúcson - de láthatóan fel akar rá még egyszer mászni.
Edith (Mia Wasikowska), az ifjú, szellemekkel foglalkozó írónő beházasodik a szegény feltaláló, Thomas Sharp (Tom Hiddleston) családjába és házába. Ez utóbbiról viszont kiderül, hogy nem csak egy romhalmaz, de túlvilági entitások is előszeretettel bukkannak fel benne...
"Ami gyönyörű, az törékeny"
Ha a Hobbitnak van valódi áldozata (Peter Jackson becsületén kívül), akkor az minden bizonnyal Guillermo del Toro. A 'visionary' jelzővel emlegetett, mexikói író-rendező hosszú-hosszú éveket hagyott ki praxisából Középfölde kedvéért, kvázi értelmetlenül - hisz pont, mikor megunta az anyagi huzavonából adódó, végtelennek tűnő várakozást, és otthagyta az új trilógia rendezői székét, na, pont akkor indult be a szekér. Menedékül szolgáló álom projectjét, az At The Mountain Of Madness-t pedig kaszálták (hála a Prometheus-nak), korunk egyik legnagyobb fantáziájú filmes zsenije tehát alaposan padlóra került - és sajnos úgy tűnik, azóta se állt fel, pedig ezt gőzerővel titkolja.
Szörnyű, mikor egy művészen azt látod, hogy valahol, ott legbelül megtört, és ez kihat a munkájára. De lehet, hogy ha az én 2-3 évnyi írói munkám menne hirtelen a levesbe, akkor nekem se akaródzna úgy a körmölés. Del Toro viszont még így is ragaszkodik ahhoz, hogy filmjeinek írója is ő legyen. Ez a Pacific Rimnél még nem volt nagy gond, hiszen ott a feeling simán elvitt mindent a hátán - ám a Crimson Peak csaknem belepusztul ebbe.
Ugyanis jelen filmünk esetében a tartalom legalább annyira fontos, mint a külcsín. Mégiscsak egy rejtély áll a középpontban, melyet egy háromszereplős, már-már kamaradrámára hasonlító helyzetben kell megfejteni, ráadásul olyan karakterekkel, akiknek olyan bivalyerősen kidolgozottnak illene lenniük, hogy csak na - mindezt egy gótikus horror köntösében, aminek rémisztő feszültségétől a néző egyre kisebb és kisebb lesz a székében. Ez így világbajnokul hangzik, ám az elemek tetemes része a megvalósulás közelébe se jut. Az említett rejtély annyira bagatel, hogy azt már nehéz elhinni, hőseink csak nyomokban markánsak, s hajlamosak teljesen elveszni a szürkeségben (del Toro annyira nem tudja, hogy mi van, hogy még főhőst se tud választani), azt a parafakort pedig, amit itt kapunk, nem egy Disney rajzfilm is simán megfejeli. És az se tesz jót a bulinak, hogy a trailerben minden egyes jelenetet sikerült ellőni.
Iszonyat gyenge cselekmény, nullás szintű dialógok, hasraütésből felmázolt fordulatok. Az egyetlen dolog, ami képes megmenteni a Crimson Peaket az író Guillermótól, az a rendező Guillermo. Ugyanis ha hangulatról, érzelemvilágról, pusztán gyönyörű felvételekkel való mesélésről van szó, rendezőnk még mindig a toppon van. Minden materiális otrombasága mellett filmünk csodaszép, gótikusan sötét, mesekönyvből vett lelke szinte ragyog, romantikája ha animés naivitással is, de működik, és önmagában egy olyan, tartalommal felruházott vizuális orgia, hogy az ember esze megáll. Abszolúte egy ellentmondásos mű, melyet értékelni egyáltalán nem könnyű, hiszen lényegében az ész és a szív szembeállításáról van szó.
De így több, mint egy hét távlatából azt kell mondanom, hogy egetverő sutaságai ellenére a Crimson Peak inkább jó, mint rossz, de ennek megítélése teljesen személyfüggő. Számomra pozitívumai sokkal élénkebben élnek, mint hibái, s ha nem is átütő, de mindenképpen egy kellemes élményként, és érdemes filmként él momentán bennem. Remélem, de Toro a következő munkájára (ami igazán szólhatna egy macskaimádó, vörös démonról) már összekapja magát, mert az a napnál is világosabb, hogy bőven van még kakaó az ipsében - csak hát mindenkinél jöhetnek hullámvölgyek. 6,5/10.
