És a Quantum tényleg visszaköszön. 

James Bond (Daniel Craig) legutóbbi, igencsak megrázó kalandja után takarít, mikor felfedezi, hogy pályafutása eddigi megpróbáltatásai, ellenfelei és nőügyei mind összefüggnek egymással. Természetesen most már a végére kell járni mindennek...

"You are a kite dancing in a hurricane"

Három évvel ezelőtt Sam Mendes jött, látott, és győzött: ugyan a finisben maga is bevallotta, hogy lényegében egy Dark Knight klónról van szó, de ez egy fikarcnyit se vont le az általa rendezett Bond film, a Skyfall értékeiből, ami egy pillanat alatt a széria elismerten egyik legjobb eresztésévé, instant kultusszá, és a 007-es újbóli mennybemenetelévé vált. Akárcsak a Casino Royale 2006-ban, megfejelve egy milliárdos nemzetközi bevétellel. A fejesek számára így egy pillanatig se volt kérdés, hogy ezt a receptet bizony tovább kell tolni, lehetőleg pontosan ugyanígy, minél hamarabb, és még grandiózusabban - hogy a nagy igyekezetben aztán kis híján szétessen minden. Akárcsak a Quantum Of Solace 2008-ban, megfejelve a ténnyel, hogy ezúttal nem történt rendezőváltás.

Mendes-t jó sokáig kellett győzködni a visszatéréssel kapcsolatban, ám végül kötélnek állt - de hogy nem jókedvéből, hanem valószínűsíthetően anyagi okokból, az süt a Spectre-ről. Szinte már reklámfilmre hasonlít az eredmény, melynél a megrendelők percre pontosan megadják, hogy mit és hogyan akarnak látni, a direktor pedig pontosan meg is csinálja, mindenféle egyéniség, lelkesedés, művészi szándék nélkül, a "könnyű pénzért". Szomorú látni, ahogy a jó öreg Sam robotpilótára kapcsolva kiszolgálja a megrendelőt, s szorgosan másolgatja a Skyfallt, amit egyébként kizsákmányolni se rest. És ez a hozzáállás nemcsak rajta érhető tetten: Daniel Craig szinte elalszik, annyira unja az egészet, Christoph Waltznak félvállról vett játék ez csupán, s Léa Seydoux se a színészi kihívás miatt van jelen. A kamera mögött az író-brancs vért izzad azért, hogy valamilyen úton-módon logikailag összefésüljék a Craig-éra darabjait, s egy nagy katarzist rittyentsenek hozzájuk (nem sikerül), egyedül Hoyte Van Hoytema operatőr teszi oda magát úgy istenesen, de hát tőle ez alap.

Ilyen alapokkal egy jó film lehetősége szinte kizárt, s nem a Spectre a kivétel, ami erősíti a szabályt. A Skyfall tökéletes felépítésével szemben, melyben minden percnek megvolt a maga értelme, itt csak úgy történnek a dolgok, akciók is csak azért vannak, hogy legyenek, a karakterek egyhelyben álldogálnak, s nem ritka az olyan jelenet, ami nem csak fölösleges, de az ég világon semmi értelme nincs, és kizárt, hogy ezt valahol valaki ne szúrta volna ki - csak aztán elintézte egy vállrándítással. Kényszerből született film ez, melyet a vászon egyik oldalán se élveznek, s aminek feladata dicső ugyan, de esélye sincs arra, hogy teljesítse.

Viszont valamilyen csoda folytán Mendes néha felébred az apátiából, s olyankor bizony csodát művel. Ezek a valóban remek pillanatok és/vagy jelenetek (mint a római autósüldözés, ahol rendezőnk nemes egyszerűséggel feltalálja az elegáns akciójelenet intézményét) pedig elég erősek ahhoz, hogy legalább életben tartsák a Spectre-t, s miután szerencsére feltűnésük nem ritka, végül egy 'oké' szintre feltornázzák a végeredményt. Ez viszont kevés, főleg egy ilyen gárdától, akik egyszer már bizonyítottak, nem is akárhogyan. Bár az összkép mást mutat, én nagyon remélem, hogy egy remek szkripttel és csapattal a háta mögött Daniel Craig majd beveti magát még egyszer, mert nem lenne szép így búcsúzni az általa hozott Bondtól. 6/10.

trailer: https://www.youtube.com/watch?v=z4UDNzXD3qA

És ilyen pocsék főcímdalt még az életben nem kaptunk.