Hihetetlen, igaz? - mondaná Morpheus, ha itt lenne. Hát igen, ez is eljött, tíz éves lett a filmtörténet (és az én kis életem) egyik meghatározó filmje. Még nem tudom, hogy mit fogok erről írni, de majd igyekszem.
1999. március 31-én mutatták be Andy és Larry Wachowski The Matrix című filmjét. Gondolom, magát a filmet senkinek se kell bemutatni, hiszen ha látni nem is látta, mindenki hallott már róla. Inkább arról írok, hogy nekem mit jelentett és jelent a Mátrix, mint olyan.
Amikor először láttam (11 évesen sítáborba menet a buszon), nem bírtam végignézni, mert féltem tőle. Aztán pár évvel később leadta a TV2, és mivel tudtam, hogy ez valami nagyon nagy, gondoltam, adok neki még egy esélyt - ekkor már 14 éves voltam. Az eredmény? Őrület. Fanatizmus. Zöld csíkok mindenhol. Onnantól a Mátrix az életem részévé, mondhatni alapkövévé vált - és mivel ez 2002 novemberben történt, már ott voltak a sarkon a folytatások (2003 május és november), így tehát pont jókor lettem a rendszer rabja, hiszen akkor nem csak én, de egy egész világ mondta egyszerre: The Matrix has me. Belekerültem a lázba, és (szerencsére) nem volt kiút. Az első rész rongyosra nézése videón; várakozás a másodikra; kiplakátolni a szoba falát újságcikkekkel; anyukám fülét rágni a májusi forróságban, hogy "naaa, menjünk moziba!"; bevonni a haverokat az egészbe, (több-kevesebb sikerrel) kiosztani a neveket, hogy ki lesz Smith, Morpheus, vagy Mr. Anderson; zöld pólót venni; várni a második rész dvd-jét, aztán rögtön megvenni vele az első újrakiadását, aztán magyarázkodni a balhézó apámnak, hiszen már megint felelőtlenül elköltöttem az összes pénzemet hülyeségre; várni a harmadik részt, aztán a könnyekkel küszködni a stáblista alatt - nem azért, mert rossz volt (a harmadik a kedvencem), hanem mert vége, lezárult egy korszak, most merre tovább? Tisztára mint egy szakítás.
De aztán jött egy új év, 2004, és jöhetett a következő küldetés: a gyűjtemény létrehozása. Figurák, dvd-k, cd-k, poszterek, képeslapok, és minden, aminek csak egy kis köze is van az egészhez. Az évek során a Mátrix "élet-alapelemből" lassan átalakult hobbivá, és ez jó volt. Aki már járt nálam, tudja, hogy elég szép kis kollekcióval rendelkezem. Aztán a Mátrix-láz lecsengett, a világ megy tovább, és szépen lassan mindenki elfelejti, hogy valaha volt ilyen. Ez egy kicsit szomorú, de hát ilyen az élet. Nem tagadom, én se vagyok már olyan, mint régen, nálam is takarékra van állítva a dolog - de azért az őrláng ég. Mert emlékszem, hogy igenis volt egy csodás időszak, amikor csak a Mátrix volt, és arra is emlékszem, hogy mennyi gondon és szomorú, magányos percen segített át engem. A Mátrix nekem igazából sokkal többet jelent és jelentett annál, mint amit most leírtam. Aki ismer engem, az tudja, hogy mennyit.
Nehéz ezt most befejezni - főleg, hogy lelkizősre vettem a figurát. Azt hiszem, nem mondhatok többet annál, hogy boldog szülinapot, és azt, hogy köszönök mindent - és a hétvégén Szuper-mega-gia Mátrix Nap lesz.
