Lehet, hogy megvan (számomra) az év albuma? Ebben az esetben a lehető legzavarbaejtőbb eredmény születik. Mert mi sülhet ki abból, ha egy Oscarra jelölt hollywoodi sztár és szintén színész kollégája körbeveszi magát egy rakás hangszerrel, köztük olyanokkal, amelyeken korábban egyikük sem játszott (cselló, zongora) és egy komplett gyerekkórussal, majd - egy iskolai Halloween-musical próbáira emlékeztető - lo-fi konceptalbumot készít… Miről is? Halálról és halál utáni életről, kísértetekről, temetőkről, szerelemről, bánatról, veszteségről, reményről és örömről. Mindenképp valami nagyon furcsa dolog, ami - ha nem menekülünk el hanyatt-homlok -, megérint, szórakoztat, lenyűgöz és ámulatba ejt!
Állhatna itt egy eszmefuttatás a kortárs hollywoodi színészek – leggyakrabban eleve elcseszett - zenei karrierjéről, Scarlett Johansson underground díva-pózától az r’n’b-vel próbálkozó, színtelen Jessica Bielen át – az egyébként zseniális - Joaquín Phoenix minősíthetetlen rappeléséig (talán egyetlen kivétel eddig Zooey Deschanel M.Ward-dal közös projektje, a She&Him), ám a Dead Man’s Bones szerencsére ilyen szempontból (sem) kategorizálható! Azonban ha már itt tartunk, el kell mondanom, mennyire kedvelem Ryan Goslingot. Nem csak tehetséges színész (nézzétek meg a Half Nelson-t, és főleg a Lars and the Real Girl-t!), de mindig olyasmit csinál (legyen szó filmszerep-választásról, tévés jelenésről vagy zenei projektről), amivel meglep, amiben van valami eredeti és őszinte – s mindezt keresetlenül, egy szimpatikus, egyszerű srác módjára teszi.
A két kanadai születésű és Los Angeles-ben élő művész, Ryan Gosling és Zach Shields Dead Man’s Bones névre elkeresztelt zenekarának első, azonos című lemezén egyértelműen érződik a legfontosabb dolog: hogy valódi, szeretetből készült és dédelgetett alkotás. A duó egyébként kifejezetten hangsúlyozza amatőrizmusát, a zenéléssel kapcsolatos önbizalomhiányból és a természetesség, valódiság utáni vágyból pedig hitvallást és saját szabályrendszert kreált: például a lemez felvételekor nem használtak kompjútereket, de még elektromos gitárt sem, és maximum számonként három próbálkozást engedtek meg maguknak.
A Dead Man’s Bones projekt eredetileg egy furcsa színházi produkciónak indult, ijesztő és kedves természfeletti lényekkel, kósza lelkekkel, szellemekkel és zombikkal. Rögtön eszünkbe juthat róluk a filmes Tim Burton világa; nyilvánvalóan sok a közös pont, egyrészt az inspirációul szolgáló gótikus-dark vonulat a romantikától az 50-évek horrorfilmjeiig, főként pedig a gyermeki kreativitás, játék és felszabadultság összekapcsolása a magánnyal és a halál-témával. Vagy ha megfordítjuk: a szépség és az öröm megtalálása a szomorúságban és a legsötétebb témákban. (ld. My Body’s A Zombie For You, Young and Tragic). A Dead Man’s Bones-ból azonban zenekar lett, s bár a teatralitáshoz továbbra is vonzódnak (lásd a Halloween-jelmezes gyerekkórus szerepletetését), a stílusuk éppolyan egyéni, mint Burtoné. Bevonják mindazt, amivel azonosulni tudnak, s most elsősorban az 50-es és 60-as évek - zenei, filmes és színházi - amerikai hagyományára kell gondolnunk: van itt minden a gospeltől, a "gótikus” folkon át a bluegrassig és az undergroundig, a lágy, lírai dallamoktól a kocsmai zúzásig és csörömpölésig. Gosling sötét tónusú énekhangja meg egyszerre idézi Roy Orbinsont, Bryan Ferry-t és Nick Cave-et. Beugorhat persze a kortárs indie és folk szcéna is, mégis valami mást kapunk.
Persze még így is feltehetjük a kérdést: mi is ez az egész és mire jó? Annyi biztos, hogy valami eredeti és különös egyveleg. Meglepő és nem kiszámítható. Amatőr? Inkább nagyszerű zene, mert szeretet van benne és szabadság. Játék és szertelen gyermeki móka, ami megtalálja a a kiutat a legnagyobb sötétségből is (ld. Lose Your Soul, Flowers Grow Out Of My Grave). Ebben kulcsszerepet kap a Los Angeles-i Silverlake Gyermekkórussal való közös munka, mely a lemez szerves részét képezi és rendkívüli inspiráció volt a zenészek számára is. Gosling egy interjúban arról beszélt, hogy azt a korszakot szerették volna újra-aktivizálni az életükben, amit minden gyermek megél az első alkotásai elkészítésekor. "Ismerős az, hogy gyerek vagy és zsírkrétákat meg papírt kapsz és csak rajzolsz, rajzolsz, azt, amit akarsz, lehet hogy egy nagy csomó irka-firka az egész, de a számodra van értelme és aztán kirakják a hűtőszekrényre? Onnantól kezdve mindig megpróbálsz kikerülni a hűtőszekrényre, elkezdesz olyasmiket rajzolni, amik hasonlítanak valamire, például minél inkább hasonlít az a valami egy lóra, annál nagyobb az esélyed, hogy felkerüljön a hűtőszekrényre. Vissza szerettünk volna jutni azelőttre, hogy megpróbáltunk a hűtőszekrényre kerülni. Olyan emberekkel akartunk együtt dolgozni, akiket még nem ez motivál.” (Forrás: Pitchfork Media)
A koncerteken természetesen ritkán tudnak majd a gyerekekkel együtt fellépni, hisz’ a kocsmák világába nem vihetük őket magukkal, eddigi koncertvideóik tanulsága szerint azonban nagyon leleményesen megoldják ezt a feladatot is, tovább gazdagítva a produkciót.
Álljon itt eddigi két amatőr videójuk egyike, a gyerekekkel közös munka utolsó napján készült, jelmezes bulin felvett In The Room Where You Sleep:
...és a My Body's A Zombie For You-hoz készített kedves rajongói videó - a Tim Burton-t is inspiráló - Edward Gorey 60-as évekbeli, kissé morbid rajzaival:
A Dead Man’s Bones első lemeze október 6-odikán jelenik meg.
Nem mellesleg olyan jófejek, hogy a teljes lemezt feltöltötték a My Space-oldalukra, itt meghallgatjátok:
www.myspace.com/deadmansbones
Ja, és az értékelés: 10/10
