Mikor több mint két éve megnéztem a L'ecsót a moziban, úgy jöttem ki, hogy 1: most rögtön főznöm kell valamit; 2: hú, de éhes vagyok! Na, most a Julie & Julia-val is hasonló volt a helyzet.
Történetünk két szálon fut ("based on two true stories"). Az egyikben Meryl Streep az ötvenes évek környékén Párizsba költözik férjével, és hogy kezdjen valamit szabadidejével, megtanul főzni. Később világhíres szakácsnő lesz. A másikban Amy Adams (aztarohadt, milyen szép!) 2002-ben éldegéli a fiatal párok életét, unalmas helyen dolgozik, és hogy valami értelmet adjon életének, főzni kezd, aztán kitalálja, hogy Meryl Streep receptjeit főzi végig, és minderről blogot ír. A végén persze tanulság is lesz.
"Annyira szeretlek, hogy neked adom az első falatot"
Nora Ephron (A szerelem hálójában/hullámhosszán) filmjével az a legnagyobb baj, hogy önmagához képest hosszú. Mivel ez feltűnik, így jöhet hozzá az is, hogy vontatott - de szerencséjére nem mindig. Ez a hullámvölgy úgy a film fele után jön elő, de a végére azért összekapja magát. Mert jó, két szál, egyenletesen elosztva, valahol mindkettő érdekes, csak az egyik nem bír annyit, mint a másik. Ez pedig a Meryl Streep-es vonulat, na, ott lehetett volna vágni rendesen - mondjuk eme elméletem ott hibádzik, hogy a két szál teljesen egymástól függ, szóval ha az egyikből vágnak, akkor másik itt-ott értelmetlen lesz... eléggé veszélyes filmkészítés, de nagy részben működik. Na, mindegy, hosszú, hosszú, ez van, végülis jó ez így.
Streep néni továbbra se tud rosszul játszani - bár néha megfordult a fejemben, hogy "hú, mekkora ripacskodás megy itt", de hát egyértelmű, hogy ez szándékos, és a karakterrel jár. Amy Adams rövid hajjal csak a plakáton néz ki rosszul, szinte itt aranyosabb, mint a (nagyon imádott) Bűbájban, komolyan mondom, végig az volt bennem, hogy ezt a csajt el kéne hódítani a férjétől. És bár a férfiak itt igencsak a háttérben vannak, azért Stanley Tucci nagyon jó, csak kicsit hülyén néz ki a magas és láthatóan öregedő Meryl mellett. Meg hát a szinte főszereplő, maga a FŐZÉS, woooo..... éhesen be ne üljön senki erre a filmre, mert hülyét kap! Ilyen étkek ilyen mennyiségben....jaj. Homár, kacsa, csokitarta, borjúpörkölt....Én meg dögöljek meg a kukoricával a kezemben.
És hogy mit akar a film mondani? Hát, amit általában én is szoktam: csináld azt, amit szeretsz. Meghogy semmi se kötelező, és mindenből ki lehet ám lépni, ha az nem jó, de ha nem is, a lényeg az, hogy az ember ne veszítse el önmagát - és nem baj, ha eközben hibázik.
A Julie & Julia leginkább nőcis film, valószínűleg ők érzik át jobban, és hát nekik szól, feltételezem arról, hogy mit hogyan érdemes megoldani meg ilyesmik. Ennek ellenére számomra is élvezhető és szórakoztató volt, bár a közepe kicsit bealudt, de hát ez van. Műfaji besorolás...öhm... vicces dráma, ami könnyed? Hát, igazából ja, mehet az Ördög pradát visel meg a Csokoládé mellé, és akkor mindenki tudja, miről beszélek. Szóval semmi gond ezzel a filmmel, a kaják és Amy Adams isteniek, jó nézni, kap egy 7/10-et. Jó volt, egészségünkre.
