A világ legkeményebb melóját akarod? Kint akarsz rohadni a sivatagban? Teljes életveszélyt akarsz nap mint nap? El akarod felejteni, hogy ki a fene is vagy te? Menjél Irakba aknaszedőnek!
Igazából nem aknaszedőnek, hanem ilyen tűzszerész-félének, akik hatástalanítják a random bombákat. Mert a Hurt Locker hősei (?) ezt csinálják. Egy kiküldetés egy évig tart, ott lent a szarban, és bármikor be lehet halni. Van, aki beleőrül, van, aki élvezi. Utóbbi fajta a főszereplőnk is, a vagány és bátor Will. Bár lehet, hogy a vagány is bátor helyett jobban illik rá a hülye és céltalan. A film sztoriját ennél jobban leírni nem nagyon akarom, tekintve, hogy nem is nagyon tudom, mert a Hurt Locker nem egy klasszikus, egyenes történetű film, hanem egy epizódokból álló, inkább feelinget mint eseményt bemutató alkotás.
"War is a drug"
A rendezőnő (!), Kathryn Bigelow a lehető legminimálisabban mutatja be az Iraki háborút, és ezzel a húzásával éri el azt, hogy minden műfajbeli elődjét hazavágja. Nem akar ő nagy dolgokat mondani, egyszerűen csak megmutat. Persze ez így nem igaz, hiszen nagyon kemény mondandó, vagy "tanulásg" van a képek mögött, de ezt senki nem mondja el, senki nem rágja szájba. Ezen a filmen a néző vagy elkezd gondolkodni, és akkor rájön a lényegre, vagy nem, és akkor nem.
Na de mi van az említett rejtett elmélkedésen kívül a Hurt Locker-ben? Hát akció, akció és akció! Vége az egyiknek, rögtön jön a következő, ami sokkal keményebb és izzasztóbb. És ez így megy két órán keresztül, ami nem mondom, hogy elszalad, mert kemény filmmel állunk szemben, viszont annyira izgalmas és feszült, hogy nem merek ránézni az órámra, hátha kimaradok valamiből. Mert itt minden hirtelen történik, mindenféle előjel nélkül, akárcsak a valódi életben. Nincsen baljóslatú zene, vagy veszélyre utaló félmondatok; itt lesből megy a golyó a fejbe. A szereplőknek és a nézőknek egyaránt.
És hogyan lehet ebben a melóban a legjobbnak lenni? Úgy, hogy az embernek nincs élete. Nincs ami visszatart. Fejjel előre a balhénak, aztán vagy mákom van, vagy nincs. Ha nincs, akkor berobbanok, és akkor mi van? Tök mindegy, nincs semmi célom. Már azt se tudom, hogy ki vagyok. Csak teszem a dolgom. Mást már nem is tudok.
Az utóbbi idők legkeményebb filmje a Hurt Locker, és azon túl, hogy szétszedi a hangfalakat a robbanásokkal és a lövésekkel, még be is indítja az ember agyát. Ez egy rohadt nagy tizes! 10/10, megvan az Oscar-kedvenc.
