Ha van valaki, aki jól használta ki a Gyűrűk Ura sikerét, az Viggo Mortensen. Nem egy százmilliókat hozó celeb-mozisztár, viszont az a kevés film, amiben szerepel, egytől egyig zseniálisan király. Mint a Road.
Isten tudja miért, de a világra beköszöntött az apokalipszis. Nincs élelem, áram, víz, sőt, még napsütés se. Viszont van spontán erdőtűz, földrengés, kegyetlen bandák és kannibalizmus. Ebben a kellemesnek nem mondható újvilágban vándorol apa (Viggo) és fia. Mennek a tenger felé, hátha ott van valami. Az út azonban csak megpróbáltatásokat, borzalmakat, menekülést és élet-halál harcot tartogat.
"Ha van Isten, akkor már rég hátat fordított nekünk"
John Hillcoat filmjében az a baromi jó / megdöbbentő / kiakasztó / félelmetes, hogy rohadtul hiteles (már amennyire egy jövő-mozi az), és tutira elhiszem, hogy ha van ilyen, akkor az így néz ki. Ez pedig azért van, mert Hillcoat csupán körítésnek használja magát a disztópiát. Filmünkben az embertelenség és reményvesztettség a hangsúlyos, ez akár ma is történhetne, nem kell ehhez világégés - valószínűleg pont ezért nincs is megmagyarázva vagy elmesélve az. Éppen ezért eléggé nehéz film a Road, senki se számítson egy újabb, viszonylag nézőbarát Book Of Eli-re. A Road... kurva kemény.
Viszont az a fura, hogy a másik oldalról pedig szép. Ugyanis a film kétoldalú, mondhatni két tök ellentétes oldalú. Mert amíg az egyik a pusztítás és a kegyetlenség, addig a másik a szeretet és az összetartozás. Mert hát ebben a rohadt világban apa és fia vándorol, akik csak egymásra számíthatnak. Kapcsolatuk bemutatása ... hát szép, na! Tényleg. A gesztusok és megnyilvánulások mindkét fél részéről meghatóak, és ez bensőségesség és kedvesség az, ami még brutálisabbá teszi a külvilági körülményeket. Mondjuk ez a "felsegítés" fordítva is működik, a szép dolgok sokkal szebbek egy ilyen mocsokban. Kontrasztjaik egymásnak az oldalak durván, de ez nagyon a film előnyére válik.
A kettősség, illetve ennek a két világnak az esszenciája azonban még ezen belül is nagyon erősen koncentrálódik egyetlen pontra: az apára. Aki szereti a fiát és mindent megtenne érte, ámde ezzel nem sokra menne ebben a torz "vadonban", így valamilyen szinten ő is olyanná válik a többiek, környezete terméke lesz, aki innentől kezdve nem mondható tisztán jófiúnak - sőt, a fene tudja, minek mondható. Viggo Mortensen pedig tökéletesen prezentálja ezt, és ahogy máshonnan is hallani, valóban legjobb alakítását nyújtja a szinte félőrült apa szerepében. Mondjuk lehet, hogy erre rásegít az, hogy a fiát alakító nemtoomki a világon semmit nem csinál, de ez mindegy.
A kontrasztolás nagyfilmje a Road. Brutális és szívmelengető, mocskos és gyönyörű, utálatos és szerethető... illetve akármilyen jó, nem kap többet 8/10-nél. Nem tudom miért, egyszerűen nem több. Na, ezt magyarázza meg valalki.
trailer: https://www.youtube.com/watch?v=hbLgszfXTAY (ha élményt akarsz, akkor csak a film után nézd meg)
