A csütörtökön hazánkban is mozikba kerülő Inception főszereplője, Leonardo DiCaprio elérte, hogy a "nyál-fiú" táblát végérvényesen leakasszák róla, és azt, hogy ma már a filmvilág egyik legjobb és legkedveltebb színésze - avagy a tökéletes karrierépítés.
Korai évek
Képzeljük el, hogy a Los Angeles egyik eléggé gázos részében éldegélő kiskölyök Leo arról álmodozik és dicsekszik, hogy ő bizony híres és igazi színész lesz. Ha minden igaz, kapott is ezért néhány maflást a helyi keményfiúktól, de mint láthatjuk, az élet őt igazolta. Ám azért ez nem volt olyan könnyű. A '74-es születésű DiCaprio legelőször 1990-ben került hivatalosan is a kamera elé, amikor a Francis Ford Coppola által dédelgetett The Outsiders című sorozat pilotjában szerepelt, igaz, névtelenül. Ezután még jópár sorozatban megfordult, majd jöhetett a "nagy áttörés": '91-ben a Szörnyecskék 3! Najó, az igazán nagy szó igazából '93-ban jött, amikor már Robert DeNiro-val és Ellen Barkin-nal játszott a This Boy's Life-ban, de a mégnagyobb dobás a Gilbert Grape-nek köszönhetően jött el. Johnny Depp beteg öccseként figyelt fel rá igazán a szakma, olyannyira, hogy még egy Oscar-jelölést is kapott az alakításáért. Ezután viszonylag megnyíltak előtte a kapuk, de csak félig. Hiába a Gyorsabb a halálnál, a Kosaras naplója, a Teljes napfogyatkozás, a Marvin szobája vagy a Rómeo+Julia, a srácot valahogy még mindig nem vették komolyan. Pedig ő egészen komolyan gondolta magát: szerepválasztásai mindig is igényesek voltak, és még csak véletlenül se vállalt el vígjátékot (ezt a szokását azóta is kőkeményen tartja). Szóval bejutott a tinilányok szívébe, de valami mégsem volt az igazi. Aztán - mint oly sok mindenki életében a szakmában - jött James Cameron.
Titanic és azon túl
1997-ben a Titanic nemcsak James Cameron-t jutatta fel a világ tetejére (nem mintha addig olyan messze lett volna tőle), hanem Leo-t is erőteljesen felhelyezte a térképre. Ám ha megnézzük a süllyedő hajó 14 Oscar-jelölését (amiből 11-et el is vitt), DiCaprio nevét nem találjuk a listán. Sőt, egy időben szokás volt azt mondani (talán még ma is az), hogy a Titanic nélkül Leo karrierje sokkal jobban alakult volna az elismerések terén. Hogy ennek mennyi köze volt a gigantikus blockbuster utáni életéhez, az rejtély. Egy biztos: DiCaprio nem tágított jó szokásai mellől - mármint ami a szerepválasztásokat illeti. Ugyanis magánéletének ezen szakasza nyugodtan nevezhető zűrösnek. Állítása szerint nem igazán tudott a Titanic sikerével mit kezdeni, és hát leginkább bulizgatott. Nőügyeit még a legelszántabb bulvár őrülteknek is komoly kihívás volt naprakészen követni, nem beszélve az akkorra már sztárrá avanzsált kölyök által látogatott szórakozóhelyek nevéről és számáról. Mindezek ellenére a karrierje stabilan megvolt, bár voltak fura húzásai, mint amikor sikerfilmek főszerepeit (köztük a Spider-Man -ét) utasította el, de hát úgy tűnik, megint neki volt igaza. Jött a Vasálarcos és a Danny Boyle által rendezett Part, sőt, még Woody Allen Celebrity-jében is megfordult (Winona Ryder-el együtt). Aztán hirtelen két élő rendező legenda jött be a képbe. Az egyik volt Steven Spielberg, aki a Kapj el, ha tudsz-ot készítette Leo-val, ám azóta sincsenek közös terveik, de a film (és a főszereplője) elismerő szavakra talált, de mégsem a jó öreg Steve az, aki új szintre emelte hősünk karrierjét.
Scorsese
Martin Scorsese a modern Hollywood egyik legnagyobb alakja, olyan örök klasszikus filmek rendezője, mint a Raging Bull, a Goodfellas, vagy a Taxi Driver (ami személyes kedvencem). 2002-ben az ő és DiCaprio útja egyszer csak találkozott, és valószínűleg egyikük se gondolta, hogy ez még háromszor meg fog történni. Első közös filmjük a Gangs Of New York bár nem éppen egy hibátlan film, de 10 Oscar-jelölést nem szoktak csak úgy osztogatni (mondjuk az ciki, hogy egyet se vitt haza). Mindenestre ez a rendező-színész párosítás igencsak érdekes eseménynek számított. Az pedig főleg, hogy rögtön utána újra összeállt a két legény, és 2004-ben már az Aviator plakátján virított Leo neve. Ez a film tovább emelte a téteket, aminek az lett a vége, hogy Dicaprio újra az öt legjobb színész között szerepelt az Akadémia listáján Howard Huges megformálásáért. De hát az Aviator még mindig nem aratott a legnívósabb díjátadón, így Martin-ék rögtön nekiugrottak a következő filmnek - így készült el 2006-ban a Tégla, ami végre meghozta Scorsese már egy ideje megérdemelt szobrocskáját (bár köztudott, hogy nem ezért a filmért kellett volna megkapnia), és hát maga a film is elnyerte a legjobbnak járó díjat. Leo-t ebben az évben is nominálták, ámde nem a Tégláért. Mindenki meglepetésére időközben leforgatta Edward Zwick Blood Diamond című, afrikai hell-ride filmjét (ami durvajó), és ezzel került be immár harmadjára a jelöltek közé. Ugyanbban a szezonban két ilyen kaliberű film, a zsűritagok meg csak kapkodják a fejüket, hogy most melyik is volt a jobb - kábé így írható le 2006 az akkora már bőségesen elismert, és nagybetűs színészként számon tartott Leo szemszögéből. Érdekes így visszanézve, hogy a DiCaprio-Scorsese páros eddigi filmjei (kivéve a Shutter Island, mert az még nem ért meg díjszezont) mint eljutottak az Oscar legfelső szintjéig, illetve anyagilag is növekvő tendenciát mutatnak. De a legnagyobb megtiszteltetés mégicsak az, hogy ma már úgy is emlegetik, mint Martin következők DeNiro-ját.
A csúcs (felé)
Két évvel később Leo megint két filmmel jelentkezett, szinte ugyanakkor. 2008 őszén került a mozikba a Ridley Scott-al és Russel Crow-al közösen tető alá hozott Body Of Lies, ami kritikailag és anyagilag is jókora hasalás volt, bár a két főszereplő egyetlen rossz szót sem kapott. Szintén akkor volt látható Sam Mendes Revolutionary Road-ja, egy kertvárosi pár tönkremenetele, amiben a Titanic után ismét Kate Winslet-el játszott együtt. Bár a film a díjátadókon emlegetett volt, anyagilag ez is bukta lett, de ez senkin se múlott igazán, hiszen a film remek (bár elég kemény), de csak azért, mert Winslet és DiCaprio egy-az-egyben elvitték a hátukon az egészet. Ha valami szóba került a Revolutionary Road-al kapcsolatban, az az volt, hogy a házaspárt alakító főszereplők milyen k*rva jók. Ezek után, 2009-ben Leo ismét visszatért Scorsese-hez, és leforgattak egy thriller-horrort, a Shutter Island-et, aminek aztán (pár hónapos csúsztatása ellenére) minden jóban része volt. Nagy bevétel, pozitív visszhangok, és DiCaprio a kis hullámvölgy után újra az élmezőnybe került - hiszen most már nem csak baromi jó színész, hanem blockbuster-sztár is lett. De a Shutter Island sikerei előtt már összeszűrte a levet a világ legújabb mozimágusával, a Dark Knight-al szintén csúcsra jutott Christopher Nolan-el. Így került bele Leo Nolan szürreális rémálmába, az Inception-be, ami már most biztos anyagi siker, a kritikairól nem is beszélve - az esetek kilencven százalékában tíz pontosra ítélik a filmet.
Egyebek
DiCaprio most egy időre eltűnik a vásznakról, legközelebb 2012-ben láthatjuk, de akkor duplán. Egyrészt egy Prisoners című krimiben, másrészt pedig Clint Eastwood új rendezésében, amiben J. Edgar Hoover-t fogja alakítani. Amúgy pedig tiszta jófiúnak tűnik. Állítása szerint sose próbált ki semmi "olyat", imádja az orosz filmművészetet, szenvedélye pedig az, hogy embereket utánoz. Érdekes még, hogy Johnny Depp sorra túrja ki őt a kevésbbé jó szerepekből, hiszen Leo John Dillinger-t és Willy Wonka-t is el akarta játszani, valamitn Taratino Inglorious Basterds-ében ő lett volna Hans Landa. Kicsit tud németül, kedvence a limonádé és Merly Streep, illetve egyszer azt nyilatkozta, hogy fogalma sincs, hogy miről szól az Inception. Rendszeresen figyelmezteti rajongóit, hogy ő nem olyan, mint a filmbéli karakterei, ő csak egy színész. Illetve van egy jó mondása: az a sztár, aki azt állítja, hogy a sztárlét borzalmas és elviselhetetlen, az hazudik. "Egy szavukat se higgyék el" - mondja.
