Egy kicsit Rockhajó, egy kicsit Jó reggelt, Vietnam! - úgy tűnik, valami ilyesmi a Talk To Me. Ebből még jó is lehet(ne).
Petey Greene (Don Cheadle), a nagydumás feka börtön éveit tölti, már a kilencediket. Szerencsére, ez nem olyan vészes, hiszen ő a börtön rádió (!) lemezlovasa, és mindenki tiszteli. Dewey Hughes (Chiwetel Ejiofor) egy menő rádió állomás egyik szerkesztő-mifenéje, aki új hangot keres a kissé begyepesedett adóra. Ilyen olyan módon a két zenebolond találkozik, és elkezdik a közös munkát. Petey felrázza a rádiót és ezzel a népet, lassan egész Washington imádja őt. Beindul a szekér. Dewey a menedzser, Petey a sztár, és mennek egyre feljebb a showbizniszben. Dewey ezt élvezi, valóra vált az álma, lassan övé lehet a világ - Petey viszont kezdi visszasírni a börtön kopott stúdióját.
"Did he just say 'blue blazes'?"
Kasi Lemmons (ez egy női név) filmje elsőre tényleg a fent említett két film keveréke, vagy valami hasonló, de ha jobban megnézzük, a Talk To Me valami egészen másról szól. Maga a rádiózás, és annak öröme (sajnos) csak nagyon kicsit van jelen. Ez a film inkább egy amerikai-álom sztori, a semmiből a csúcsra, meg ilyesmik. Ráadásul hőseink amerikai feketék a hatvanas években, szóval még az ehhez tartozó nehézségek is bejátszanak.
Túl sok mindent akar ez a film elmesélni, és túl sok minden akar lenni egyszerre. Az első órában egy jó kis vicc, jó dumákkal és szituációkkal - a másodikban pedig nagy és mély dráma a sztárságról, a barátságról, meg mindenről. Nem mondom, vannak filmek, amik nagyon jól megoldják az ilyen váltásokat, és akkor álatlában egy tök állat film lesz belőlük - na, a Talk To Me nem ilyen. Szerintem meg kellett volna maradni az első félidő hangulatánál. Még az is belefér, hogy Petey hogyan nyugtatja a népet Martin Luther King halálakor. De amúgy meg valami nem stimmol. Jó, tudom, ez egy igaz történet, feldolgozni az adott eseményeket, és ha így volt, akkor így volt, etc, etc - de ez nem zárja ki azt, hogy egy film egyenletesen jó legyen. Mert a színészek jók, Cheadle nagyon hozza az egészet; ha van zene, az is jó, James Brown-tól a Supremes-ig egészen baró kis számok vannak; és még a poénok is betalálnak, ha éppen úgy adódik. De ez egész túl van drámázva. Na, az már nem jó.
Félreértés ne essék, nem rossz film a Talk To Me, sőt, egészen jól elvan vele az ember. De miuátan fokozatosan romlik, ez is beáll az "egyszer jó" kategóriába. Nem történt semmi baj, ez van, és kész. 6,5/10. Azért egyszer tényleg jó, nyugodtan meg lehet nézni.
