Az élet napos árnyoldala gyurmába öntve.
Mary egy ausztrál kislány, aki igencsak szegény körülmények között él. Egy nap kinéz a telefonkönyvből egy nevet, egy bizonyos Max-ét, és ír neki egy levelet. Max New York-ban él, egyedül, magányosan, kövéren. Mary levelei jól felkavarják instabil érzelmi világát, de aztán a kezdeti nehézségek ellenére egy majd' húsz éven át tartó levelezést bonyolítanak le. Max végre eléri azt, amit egész életében szeretett volna: szerezni egy barátot.
"A kedvenc ételem a csokis hot-dog. Ha akarod, elküldöm a receptjét"
A rendező, Adam Elliot már egy ideje gyurmában utazik, ebben a műfajban érte el a legjobb rövid animációsfilm Oscar-t is. Első nagyjátékfilmje, a Mary and Max egy több, mint nagyon jó alkotás. Ami zseniálissá teszi, az a pazar narráció, a szerethető karakterek, a poénos szövegek és az ötletes képi megvalósítások - meg persze a két szinkronhang, Toni Collette, és Philip Seymour Hoffman (yee!!!). Ám senkinek ne jusson eszébe, hogy gyermekét elviszi erre a filmre - és nem csak azért, mert feliratos.
A Mary and Max a Wall-E -t idéző szinten mesél egy nagyon kemény dologról: a magányról. Teszi mindezt a maga sötét és groteszk módján, de furcsa mód, mégis nagyon emberi és aranyos marad az egész. Mary története nem éppen egy leányálom, de Max élete még annál is szívszorongatóbb. A túlsúlyos, 44 éves pacák egy fura betegségben, az Asperger-szindrómban szenved: nem tudja felfogni az emberek érzéseit, és kapcsolatot se képes kialakítani velük. Miután Max érzelmileg nem teljesen tisztán vágja a világot, nem is látja, hogy mennyire egyedül van. De a néző látja, és lassan mindennél jobban sajnálja őt (amúgy Max simán lehetne az egyik Step Brother Adam McKay filmjéből).
A film ezt az oldalt nagyon jól hozza, és már azon tűnődöm, hogy miként fogok neki tíz pontot adni, amikor valami elkezd változni. Mary lassan felnő, problémái változnak, ez érthető, de nem biztos, hogy kellett volna ide. Filmünk addig van jó helyen, amig a fiatalság naivan felfogott magányáról mesél (hiszen Mary tényleges, Max pedig felnőtt gyerek), ám a történet itt nem áll meg. Az idő múlásával az anyag túllép saját témáján, és már az életnek, mint olyannak az ürességén kezd el morfondírozni, keserédesen. De inkább keserűen. Halál, betegség, válás, öngyilkosság - itt kicsit megkérdőjeleződik az, ami eddig egyértelműen hibátlan volt. Persze ez nem jelenti azt, hogy a Mary and Max elromlik, csak a kelleténél többet akar mondani, és ezért egy minimálisat lecsúszik - de ez igazán belefér.
Téma-tágítása és a végére egyre jobban beboruló világképe miatt a film tőlem egy 8/10-et kap, mert amúgy tényleg a lehető legmagasabb szinten mozog. Aki teheti, üljön be a Mary and Max-re, mert az egyik legjobb animációs filmmel lehet gazdagabb.
trailer: https://www.youtube.com/watch?v=MgRjB8PEDkM&feature=related
