Adjunk egy special effect Oscart, és felejtsük el egymást.
Kevin Flynn jól megszedte magát a nyolcvanas években a Tron játékból, így megteheti, hogy tovább kutatja a virtuális valóságot. Emellett persze kisfiát, Sam-et is neveli, nagy szeretetben, harmóniában. Aztán Kevin egy nap nem jön haza. Sam így apa nélkül nő fel. Huszonhét évesen már a fater gigacégét kellene vezetnie, de ő inkább csapong, sörözik, motorozik - pedig van agya, rendesen. Egy nap hívást kap apja régi játékterméből, ahova el is megy... aztán őt is beszippantja a játék, és Sam egy digitális világba kerül, ami annyira kemény, hogy csak egyet tehet: próbálja túlélni.
"Mi az a wifi?"
Mit is ígért előzetesen a Tron? Miután alapból Disney film, az ember nem várhatja el, hogy Wachowski szintű mélységekkel találkozzon a virtualitásról, hogy kegyetlen de nagyon menő harcokkal szembesüljön, meg hogy a történet bármilyen súllyal is rendelkezzen. Viszont ezt a filmet már lassan egy éve kikiáltották a 2010-es téli szezon csúcspontjának, grandiózussága és látványa miatt, és egy olyan ígéretet sugalltak, hogy ez egy non-stop CG zúzás lesz, persze csak PG-13 -as szinten. Így az ember úgy ül be a Tronra, hogy eléggé gyengus lesz, de a látványtól leesik majd az álla. A film ezt nagyjából teljesíti is, csak mindenre rádob pár lapáttal. Iszonyat gyenge, unalmas és érthetetlen sztori, de a látványtól leszakad az állam, percenként legalább kétszer.
Jeff Bridges azt nyilatkozta, hogy szerinte a Tron a következő lépés a digitális fotózásban az Avatar után. A helyzet az, hogy nem tudom azt mondani, hogy nem. A Tron látványvilága egyszerűen észbontóan gyönyörű. Sötétkék alap, kissé füstös minden, mindenkin világító neon csík - igazi eye-candy az egész film, ezt kár vitatni (ha nem hiszed, várd ki a vonatos részt). Hozzá kell tennem, hogy én IMAX-ben láttam a filmet, ami biztos dob a dolgon egy-kettőt, szóval nem kizárt, hogy áradozásom a sima 3D-hez képest alaptalan, de ez van. A Tron engem megvett kilóra, illetve levett a lábamról, úgy, ahogy azt kell - hihetetlenül szépen néz ki. De a helyzet az, hogy miként egy gyönyörű, de aggyal nem rendelkező lányért sem lehet igazán rajongani, úgy a Tron is elvérzik, hiába az atom CG.
Ami tavaly gond volt az Avatarral, miszerint kábé fél oldalban leírható a története, most pont a másik fele jutott a Tronnak: nagyon bonyolultnak látszóan, feleslegesen túl van magyarázva. Annyi infó üti fel a fejét a nem egész két óra alatt, hogy abból akár még egy trilógiát is ki lehetne hozni, és még mindig lenne szufla a cuccban. Jó és érdekes ötlet morzsák kerülnek elő egymás után, de miután egyik sincs kibontva, az eredmény zagyva lesz, egy idő után pedig már édektelen is. Ez a film néha nagyon-nagyon hosszúnak tűnik, pedig igazából nem az. Sehol egy rendes karakter, egy megalapozott bonyoldalom, vagy egy kifejtett végkifejlet. A Tron az égvilágon semmit se tud felmutatni sztori szinten, ami igazából nem lenne baj - a baj az, hogy fel akar mutatni, csak nem megy. Ha ez egy felvállaltan teljesen agyatlan vizuális orgia lenne, azt mondom, oké, merthát szeretjük az ilyet. De a készítők valami nagyon mélyet akartak, annyira, hogy még a lopkodást se vetették meg, de hatalmas pofára esés lett belőle. És a helyzet az, hogy nem kár érte, mert őszintén szólva nem érezni benne az elszalasztott lehetőséget. Ez csak szimplán nagyon nem jó.
Így lesz a Tron egy érdekes keveréke a hihetetlen jónak és a nagyon gáznak. Látvány a köbön vs. fárasztó és néhol szenvedősen hosszú "sztori". Persze a pozitívumokhoz muszáj hozzátenni a Daft Punk zenét és Olivia Wilde-ot, de a mérleg így sincs a kiegyenlítés közelébe se. A filmet a már egekig magasztalt "csomagolása" menti meg a teljes kudarctól, ami annyira jó, hogy még így is kap egy 6/10-et.
