A tegnapi Pirates kritikába két dolog nem fért be, szóval most pótlom ezeket.
Az igazi mindfuck bemutatása előtt még kitérnék Hans Zimmer filmben nyújtott zenei munkásságára. Zimmer a második rész óta szerzi a széria zenéjét (az elsőnél meg "csak" ott volt), és mindkét folytatásra jellemző volt, hogy a zenéjük valami hihetetlen minőséget képviselt. Ám Zimmer legnagyobb erénye szerintem az volt, hogy nem volt rest sem a Dead Man's Chest-hez, sem az At World's End-hez vadiúj témákat, sőt, szinte teljesen új zenei anyagot írni. A harmadik rész scoreja valami zseniálisan gyönyörű, és maga a film is az egyik legjobban "zenélt" film, amit valaha láttam. A negyedikre úgy ültem be, hogy kíváncsian vártam, mit hozott össze a jó öreg Hans. Hát semmit. És ez valami botrány. Talán két-három új dallam ha felcsendül az egész film alatt (aztán gyorsan el is hallgatnak), és lényegében egy összeollózást hallhatunk az eddigi részek témáiból - ami azért is gáz, mert mondjuk én, aki sokszor látta a filmeket, hallom a zenét, és látom magam előtt hozzá a képet. Imádom Zimmert, de a mostani részben nyújtott munkája számomra értékelhetetlen.
És akkor nézzük a nagyágyút, avagy a magyar szinkron egyik legnagyobb mélypontját. Szerepel a filmben egy sellő, akinek kiemelt szerep jut (mondjuk nem értem, minek), s akibe egy ifjú szerelmes lesz. Miután a sellőnek nincs neve, a srác elnevezi, angolul Syrena, magyarul: Sziréna. És ez komoly. És nem egyszer hangzik fel ez a név, és akkor az egész nézőtér dől a röhögéstől. Romantikus pillanat "Ó, drága Sziréna", és mindnki csak röhög, én mondjuk kínomban, hogy nem igaz, hogy senki, de senki nem vette észre ezt a szart. Az amúgy se magas átlagmutatójú film minden egyes Szirénánál zuhanórepülésbe kezd. Erre igazából szavak sincsenek.
