Joe Wright-ból egyszer még nagyon nagy ember lehet. Saoirse Ronan meg már az is.
Volt egyszer egy kislány, Hanna (Saoirse Ronan) aki az erdőben élt az apjával (Eric Bana), aki tökéletes gyilkológépnek képezte őt - ami sikerült is. Hanna eljutott a "vizsgához" - hirtelen belecsöppenve az ismeretlen valódi világba, meg kell ölnie egy Amrissa nevű főmuftit (Cate Blanchett). Ám a lány akármilyen képzett is, mindenre ő sincs felkészülve - de azért rendez egy jó nagy vérfürdőt.
"Adapt or die"
Joe Wright letett az asztalra két Keirás kosztümös és elismert filmet (Pride and Prejudice; Atonement), majd kinézett kicsit Amerikába (Soloist), aztán ez nem tetszett neki, és visszatért Európába. Ezt a lehető legjobban tette, mert a Hannát elnézve igencsak valószínű, hogy Wright-tól várhatunk még az Atonementhez hasonló remekeket. Legújabb filmje ugyanis egy remekül összerakott hibrid-műfaj mozi, egy minden ízében eredeti, friss és állat szerzői-gyilkosos-akciófilm, egy szürreális hullámvasút. Utóbbi (a sztorin kívül) a rendkívül széles skálát bejáró, zseniálisan kiválasztott helyszíneken érződik leginkább, de az összképhez jelentősen hozzájárulnak a Wrigt-tól megszokott roppant hosszú és valami egészen remek kameramozgást felvonultató beállítások, valamint persze a kivétel nélkül maximumot nyújtó színészek (Cate Balnchett... brrrr, tisztára mint valami boszorka, profin hidegrázós), azon belül is Saoirse Ronan (már megint) lehengerlő alakítása - a csaj egyszerűen uralja a filmet, mindenféle előbb dícsért rendezői cucc ide vagy oda, Ronan nélkül kábé sehol se lennénk. Akárcsak Liam Neeson és a Taken. És ha még meg kell említeni valamit, akkor az a Chemical Brothers zene, na, azt is nagyon eltalálták.
A Hanna minden elemmel rendelkezik ahhoz, hogy egy 100+ szintű masterpiece legyen - csak sajna nem lesz az. Ugyanis két elég erős hibával rendelkezik. Először is úgy a félidő környékén meglebegtet, majd később fontossá (?) tesz infót a címszereplő eredetét illetően, ami egyszerűen túlkomplikálás, semmi több - viszont olyan részeket "hoz magával", amik igencsak leviszik az értékelést (Hanna azt se tudja, hogy kell fogni az egeret, de két perc alatt rájön a DNS minden titkára a Google segítségével, jajjj). Ez a szál úgy ahogy van, felesleges, semmit nem ad hozzá az egészhez, csak ront rajta. A másik a már említett valóban nagyszerű helyszínek fokozatosan növekvő egyeduralma. Magyarul: néha a cselekmény alárendelődik az adott helyszín menőségének, ezzel nem egy logikai buktatót okozva. Wright kicsit elszállt saját zsenijétől (mondjuk ezt a farkasfej láttán meg is értem), de ez még hagyján, az előző probléma sokkal zavaróbb.
Viszont ezeken kívül a Hanna a világon semmi kivetnivalóval nem rendelkezik: lendületes, kemény és beszippantó szürreál akciómozi - egyszerűen istenien állat! 8,5/10. Wrigth ezután csak ilyen tökös filmeket csináljon.
