Pontosan az ilyen filmekért kéne néha piával menni a moziba.
Justin Timberlake és Mila Kunis szinte egyik pillanatról a másikra országos barátságot köt. Miután mindketten szinglik, de azért jó lenne hancúrozni időnként, ezért szigorúan baráti alapon szexpartnerségbe vágnak. Aztán kitalálják, hogy ez nem működik. Aztán mégis. Aztán mégse. Aztán mégis. Aztán a buzi Woody Harrelson elhajózik. Igen, kábé ennyi a sztori.
Becsszóra, egy idézet se jut eszembe.
Én ezt nem értem - a film előrehaladtával egyre gyakrabban fogalmazódott meg bennem ez az állítás. Nem azt nem értem, amit szereplőink éppen csinálnak, vagy azt, hogy miért csinálják. Dramaturgiai szempontból katyvasz az egész Friends With Benefits. A jelenetek egymás után vannak feldobálva, főszereplőinken kívül különösebb kohézió vagy logika nélkül - egyszer csak ott tartok, hogy egyáltalán nem lepne meg, ha az éppen pörgő semmilyen jelenet lenne a film vége. Bevezetés, tárgyalás, vagy egyáltalán valamilyen történet ív, na ezekről sürgősen mondjunk le - eme csoda ezekkel nem rendelkezik. Elképzelhetőnek tartom, hogy igazából csak más filmek forgatókönyveiből kidobott részek összességével állunk szemben. Ez az alkotás bármiféle filmszerkesztési szempontból csaknem értékelhetetlen (Mila hirtelen jött és ment másik pasija a film közepén, wtf?). Azt mondod, hogy ez nem is igaz? Akkor nézzük meg, ahogy Woody Harrelson elcsónakázik. Naugye.
Akik valamennyire elviselhetővé teszik ezt a bő száz percet, az Justin Timberlake és Mila Kunis (akit szerintem bármilyen szarban bármeddig elnézek), szigorúan külön-külön, ugyanis együtt nagyon nem működnek. Néha vannak jó dumáik/megmozdulásaik/poénjaik, de igazából egyet se tudnék felidézni. Ugyanis ez a vígjáték önerőből egyáltalán nem vicces. Szó mi szó, nagyon jókat röhögtünk rajta, de egyáltalán nem azért, amiért az alkotók akarták. Egyetlen jó poén azért akad, ez pedig Jason Segel cameója az ál-filmben, azt tényleg nagyon jól eltalálták. De ez sajna kevés. 3/10.
