David Mackenzie sajátos módját választotta a végnek. Jól tette.
Michael (Ewan McGregor) és Susan (Eva Green), a séf és a tudós lassan elkezd randizgatni, majd összejönni. Ám ezt a legrosszabbkor, vagy talán éppen a legjobbkor teszik. Egy ismeretlen eredetű, a semmiből támadó vírus sújt négy hullámban az emberiségre, és nincs előle menekvés. Hőseink fokozatosan elveszítik az általuk ismert világot - nem marad más, csak az éppen létrejött szerelmük.
"A kedves fiú le van szarva, a nőknek a szemét kell"
A világvége feeling érezhetően rátelepedett a filmvilágra, hiszen az evidens megoldásnak tűnő blockbusterek mellett az art szekció is egyre több alkotással (és elmélettel) rukkol elő a témában. A Perfect Sense is ide tartozik, és talán ő bír mindezidáig a legnagyobb paranoia faktorral. David Mackenzie rendező nagyon ügyesen semmilyen okot nem ad az emberiség pusztulására - csak úgy megtörténik, és semmit nem lehet ellene tenni. Ráadásul a legegyszerűbb, ugyanakkor a valószínűleg legijesztőbb módját választotta mindennek. Hogy most mi miért történik, azt a fene se, de főleg szereplőink se tudják, elméleteket lehet majd gyártani a vetítés után. Bár igazából nem érdemes.
Mert a Perfect Sense (mint minden jó apokaliptikus art) a végítéletet csak háttérnek használja. Ami igazán fontos, az Michael és Susan, az ő kapcsolatuk, szerelmük, félelmük, utálatuk, miegyebük - ami gyönyörű. Jó könyv vagy rendezés ide vagy oda, ez biza Ewan McGregor és Eva Green érdeme, miattuk működik a film. Karaktereik kissé hideg és távolságtartó, leginkább a "csak egyedül ne legyek" elven alapuló viszonyát valami hihetetlen zsenialitással prezentálják, szabályosan lenyúlják a filmet, és teszik azt jóvá, szerethetővé. Mackenzie kezet csókolhat nekik, mert még az ő hibáit is feledtetik.
Ugyanis nem egy, sajátosan rendezői gikszerrel rendelkezik a film. Mackenzie-nek a mániája, hogy a ködös, és a hangulathoz nagyon jól illő Glasgow-n kívül folyamatosan lássuk a világ minden tájáról a végnapokat, óramű pontossággal feltűnő mashup-ok képében, ami hát sajnos rombolja a feelinget rendesen (és nem csak azért, mert sejted, hogy egy ilyen kis produkció nem utazza körbe a világot, vagy csak szerez helyben egy stúdióba díszletek közé egy rakat statisztát egy-egy snittért, így valószínűleg stúdió vágóképeket ill. híradórészleteket látsz a vásznon). Ezen kívül, főleg a film első felében rendre találkozhatunk számos, a legrosszabb fajta művészkedésbe tartozó momentummal, amiken a közönség nem egyszer röhög - pedig elvileg nem kéne. Viszont úgy fair, ha rendezőnk igazán jó húzásairól is szó esik, mint a mesterien nyers, és ezáltal sokkoló vírus-tünetek, a csodaszépen felvett/összeállított szeretkezések, illetve a legfontosabb, a jó érzékkel betett humoros részek, amiknek hála néha kapunk levegőt is ebben a feneketlen depresszió tengerben.
Csodálatos színészi játék, izgalmas és ijesztő forgatókönyv, néhol nagyon profi, néhol meg nagyon amatőr, de összességében jó rendezői munka - lehet sorolni a Perfect Sense tényeit napestig, ám ez a film összképben igazán jó. Egy húsba vágó, és egy ideig nagyon is elgondolkodtató film, úgy az egész életről, sötéten és komoran, de valahogy mégis szépen. Nehéz az ilyen filmekről - amiket inkább kell érezni, mint látni - tárgyszerű véleményt mondani, így azt javaslom, a végső eredményt mindenki vonja le maga. Nálam egy 8/10-et érdemel.
trailer: https://www.youtube.com/watch?v=iexMJrBzZtA
A film ismeretében egyébként az eredeti cím iszonyat jó, amit megint sikerült jól leferdíteni.
