Pillanatnyi csoda.
Oliver Tate (Craig Roberts) a gimisek szokásos gondjaival küszködik. Próbálja megmenti egymástól elhidegült szüleinek a házasságát, és ezzel egy időben átélni élete első kapcsolatát (melyhez sikerül kifognia a választék legrondább lányát). Ennyi.
"Anyám kiverte egy látnoknak"
Richard Ayoade láthatóan megnézte az összes Wes Anderson filmet legalább tízszer, mielőtt nekilátott volna a Submarine rendezésének - az andersoni feeling szinte lesüt a vászonról, leginkább a Rushmore juthat a néző eszébe folyamatosan. Ezzel persze nincsen semmi baj, meg azzal sem, hogy filmünk a világon semmi újdonsággal nem tud szolgálni - hacsak azzal nem, hogy ihletői (mint a már említett Anderson életmű, a Graduate, sőt, még Donnie Darko is itt ólálkodik) legjobb elemeit mesterien használja fel. Ugyanis hiába minden esetleges hiba, nyúlás vagy kritikusi szemöldök felhúzás, a Submarinet nem lehet nem imádni. Halál egyszerű sztoriját, vagyis a tizenöt éves Oliver Tate gondjait, úgy mint szülők válása és szerelem (ilyet se láttunk még százszor) olyan csomagolásban tálalja, hogy az ember végig vigyorogja az egész filmet. Legyen szó Oliver részletes kommentárjairól, a fejezetváltásokat kísérő zenéről (meg a zenéről úgy egyáltalán), a remek mellékszereplőkről vagy akármiről, Ayoade filmje minden tekintetben jelesre vizsgázik. A Submarine képes valami egészen más világba repíteni nézőit, ahol még a rozsdás kikötő is egy izgalmas hely, és aminek valami (utánzott, de egyben) utánozhatatlan hangulata van. A legnagyobb elismerés azonban Craig Robertsnek jár, aki bájos naivitásával egyszerűen mindent visz, mint Oliver Tate. Komolyan, ez a srác egy őstehetség - nem hiába emlékeztet a fiatal Dustin Hoffmannra.
Egy kivételesen jól sikerült görbetükre a hétköznapi kamaszkornak a Submarine, ám sajnos hiába van minden helyén, mégsem beszélhetünk egy erős filmről. Amint kiér az ember a moziból, a varázs elszáll, és bár az időközben beszerezett soundtrack-nek köszönhetően a feeling egy ideig megmarad, de maga az alkotás, tekintve, hogy minden szerethetősége ellenére nem egy maradandó élmény, idővel feledésbe merül. Ettől függetlenül kiérdemli a 8/10-et, hiszen amíg az ember benne van, minden tökéletes.
