"You are just a shade."
Stephen Dorff, a nem éppen karrierje csúcsán levő, valószínűleg B-kategóriás színész éldegéli unalmas mindennapjait. Az egyetlen fénysugár az életében a lánya, Elle Fanning, akit kizárólag pár napokra felügyelt eddig. Hirtelen viszont egy egész hétre a nyakába szakad, és ráadásul most kell az olaszokhoz utaznia...
Sajnos nagyon úgy tűnik, hogy a nagy Francis lánya, Sofia Coppola egyfilmes zseniként vonul be a filmtörténetbe - persze van még ideje megint valami szenzációsat alkotni, csak a jelek nem efelé mutatnak. Ugyanis a Somwhere nem több a Lost In Translation erőtlen árnyképénél. Teszem hozzá, semmi gond nincs azzal, ha valaki ugyanazt a témát járja körbe többször, még a szemet szúró hasonlóságokat (kiégett színész, fiatal lány, showbiznisz behind the scenes, idegen város, éjszakai kajálás, kapcsolatépítés, "egyedül vagyok, szart se érek"-feeling) is el lehet nézni. A baj ott kezdődik, hogy jelen filmünk teljesen üres. Hiába az amúgy remekül alakító Stephen Dorff - Elle Fanning kettős, a jópofa hangulat, az aranyos poénok ésatöbbi - a Somewhere-ben a felszíni cselekményen kívül semmi se történik, és ezt sajnos nagyon érezni, amint felgyulladnak a lámpák a teremben. Ennek ellenére egyáltalán nem egy rossz élmény a film, sőt, elnézegeti az ember akármeddig, de az első fél óra után bárhol vége lehetett volna, nem lett volna se több, se kevesebb. Az meg külön fájó pont, hogy Coppola szinte görcsösen próbál valami jelentéssel teli sírós szcénát beilleszteni a vége felé - mondanom se kell, nem működött.
Nem igazán tudok mint mondani erre a filmre. Csak úgy van. Egy abszolút felesleges és feledhető utánérzés. Egy árny. Ami miatt mégis élvezhető, az egyben a nagy szerencséje is: hogy egy bivalyerős masterpiece árnya. 6,5/10.
trailer: https://www.youtube.com/watch?v=E3cPbxCBGVo
Mellékesen szeretnék gratulálni a forgalmazónak, hogy egy jó angol címet lefordított egy gáz angol címre.
