Az álomgyár ismét felmondja a leckét, miszerint a feketék is emberek.
Hatvanas évek, Mississippi. A tehetős családok színes bőrű alkalmazottjaira rájár a rúd: munkáltatóik többsége még csak embereknek se tekinti őket, pedig ez már egy haladó szellemiségű világ. Az egyik ilyen család egyáltalán nem átlagos leánya, Emma Stone úgy dönt, hogy ország világ elé tárja az igazságot: a cselédekkel interjúkat készít, melyeket aztán egy csokorba szedve könyv formájában kiad, hogy ezzel szebbé varázsolja a világot.
"You is kind. You is smart. You is important."
Egy percre pontosan kiszámolt film a Help, melyet valószínűleg a "Hogyan készítsünk könnyed hollywoodi drámát" című könyv alapján rakták össze az alkotók. Annyira kiszámítható, hogy már a terembe érkezés előtt tudod a végét, minden fordulat gondosan felvezetve, minden poén a helyén, menetrend szerint érkeznek a megható pillanatok, a szövegek jól átgondoltak, az alakítások hibátlanok. Ennek a filmnek összvissz azt lehet felróni, hogy embertelenül profi, szinte műanyag-szerű - lapraszerelt filmművészet.
Éppen ezért, vagy talán ennek ellenére, a Help szó szerint befogja a nézőt, átveszi az uralmat, és feledteti, hogy már ezerszer láttunk ilyet. A száznegyven perc gond nélkül elszáll, közben minden szempár a vászonra szegeződik, annyira beránt a mese. Együtt nevetünk és együtt sírunk szegény afro amerikaiakkal, gőzerővel szurkolunk Emma Stone-nak és függetlenségéért vívott harcáért, valamint átkozzuk Bryce Dallas Howard-ot, mint annak idején Ratched nővért (egyébként csak ezzel a filmmel meg lehetne tölteni a Legjobb női mellékszereplő kategóriát) - pontosan úgy, ahogy azt nekünk előre kitalálták. Innen nézve a Help egy igazi mestermunka: valóban elismerésre méltó profizmusának segítségével képes feledtetni, hogy ő igazából egy kliséket halmozó pláza-dráma, egy színtiszta hollywoodi giccs (csakhogy egy példát mondjak: übergonosz gazdagok vs. jószívű szegények), sőt, nem rest többnek sejtetni magát, amire tuti ráharapnak majd jópáran, főleg a januári szavazások idején.
Meg kell mondjam, én is elejétől a végéig élveztem a filmet, hiszen vitathatatlan érdeme, hogy szórakoztató. Baromi átlátszó, hihetetlenül hatásvadász, de mégis tökéletesen elvan vele az ember. Azért meg külön kap egy plusz fél pontot, amiért megpróbálja elhinteni, hogy ez a míves történet nem is a feketékről, hanem az emberi rosszindulatról és a kitaszításról szól. 7/10.
trailer: https://www.youtube.com/watch?v=J_ajv_6pUnI
Viszont aki a tajparaszt nyelveztet erőltető feliratot elkövette, annak adnék egy taslit.
