Varázslat.
Az árva Hugo (Asa Butterfield) a pályaudvaron él - vérbeli toronyőrként gondoskodik arról, hogy minden óra pontosan járjon. Ám élete nem merül ki ennyiben: minden tudásával azon van, hogy megjavítson egy különös robotot, ami valami titkot rejt hőn szeretett egykori apjáról. Mikor Hugo egy nap találkozik Isabellelel (Chlöe Grace Moretz), a lehető legközelebb kerül a rejtély megoldásához...
"Come and dream with me"
Martin Scorsese egy élő legenda, a filmtörténet egyik nagy alakja. Manapság már azt csinálhat, amihez csak kedve van, és általában mindenből arany lesz, amihez hozzányúl. Forgathat remake címen modernkori gengszter klasszikust, kirázhat a kisujjából egy olyan thrillert, amilyet csak ritkán látni, esetleg elmerülhet Hollywood aranykorába - kipróbálhat egymás után más és más műfajokat, ugyanakkor dolgozhat Leonardo DiCaprioval négyszer is egymás után. Ám legnagyobb váltását, vagy ha úgy tetszik, újkori legmerészebb dobását szóban forgó filmünkkel, a Hugoval követte el, miszerint egy ifjúsági fantasy külsejébe csomagolt egyrészt egy gyönyörű mesét, másrészt egy fél-fikciós történelemórát a legelső 'visionary director'-ről. Mondanom se kell, most is egy masterpiece lett a dolog vége.
A Hugoról én azt tartom, hogy minél kevesebbet tud róla az ember, annál jobb, hiszen történetének egy nagyon fontos pontja egy váratlan poén is egyben (nem hiába nem esett róla egyetlen szó sem a marketingben), így igyekszem ennek a felfedését elkerülni, és az utánajárástól is óva intek mindenkit - főleg a mozi szerelmeseit. Mert a Hugo az ő filmjük, bármennyire is nem annak néz ki elsőre. Scorsese filmje, mint annyi más alkotás is 2011-ben, egy igazi főhajtás, egy tisztelgés, de esetében nem egy korszak vagy zsáner előtt; egyszerre egy ember és egy eszme előtt, ám a lényeg mindkét esetben ugyanaz: a mozi varázslat. Ahogy rendezőnk körbejárja és bemutatja ezt az egyszerű állítást, az valami egészen elképesztő. Összekeverve fikciót és valóságot, kalandmesét kanyarítva a tények köré - hiszen tiszteletének tárgya is sokkal jobban örülne ennek, mint bármilyen dokumentumfilmnek. Akik pedig legszívesebben egy vetítőteremben vagy kamerával az orruk előtt élnék le az életüket csak széles vigyorral bámulnak az egészre. Ez a film nekik szól, hiszen ezt a fajta mozimágiát ők tudják igazán értékelni.
De természetesen ezzel az egy poénnal korántsem fújt ki a dolog, hiszen filmünk a fentiekhez kellő háttértudás nélkül is remekül megállja a helyét. A Hugo egy szívvel-lélekkel teli mese, kiszámíthatatlan és remek fordulatokkal, igazi színészekkel, karakterekkel, ötletekkel és nem mellékesen látványvilággal - már így is egy nagyszerű film. Ám az egészet még egy hatalmas szeretet is átjárja, az álmok, az alkotás és egymás iránt, és az arra fogékony néző úgy érezheti, hogy Ben Kingsley egyenesen hozzá intézi legnagyobb bölcsességeit. Nincs mit szépíteni: a Hugo egy nagyszerű film. Igazi mozivarázs. 10/10. Az pedig, hogy Scorsese az első mozimágusnak napjaink csúcstechnológiájával állít emléket, már önmagában gyönyörű.
trailer: https://www.youtube.com/watch?v=5Y6OoN1FR6Y&feature=relmfu
