Kell egy állatkert.
Benjamin Mee (Matt Damon), a hivatásos kalandor és egyedülálló apa egy nap felmond munkahelyén, és elhatározza, hogy valahol új életet kezd gyerekeivel. Mikor megtalálják a tökéletes házat, kiderül, hogy ahhoz egy állatkert is jár. Természetesen egy ilyen semmisségtől nem riadnak vissza...
"Semmi se ciki"
Cameron Crowe már évek óta viseli a "feel-good mozi mestere" címet, és nem is alaptalanul. Eme jelzőre most se cáfolt rá, hiszen a We Bought A Zoo teljesen feltölti az embert minden jóval, aminek következtében az nem csak a filmet vigyorogja végig, de a hazautat is. Benjamin Mee saját történetén alapuló regényéből Crowe egy nagyon kedves filmet hozott ki alkotótársaival együtt, egy olyat, aminek a hangulata az összes negatív szemléletet elmossa. Mert bizony vannak itt hibák, úgymint a percre pontosan való kiszámíthatóság, az egyáltalán nem egyértelmű közönség belövés (egyes felnőtteknek túl gyerekes, egyes gyerekeknek pedig túl felnőttes), a nem éppen tökéletesre csiszolt filmen belüli kapcsolatok, illetve a giccshatárt is átlépő zárójelenet. Viszont onnantól, hogy először meglátod azt a csodaszép leót, fuccs az egész kritikusi szemléletnek. Az atmoszféra beránt, a szereplőket egy szempillantás alatt megszereted, gyönyörködsz az állatokban, és jó esetben azonnal meg akarsz simogatni egy tigrist. A We Bought A Zoo messze nem tökéletes, de egy jó kis fun, egy teljesen szerethető mozi - ezesetben ez a lényeg. 8/10. Viszont hozzám miért nem jönnek random haverkodni olyan jó csajok, mint az itteni Elle Fanning?
