Pedig ebben a filmben volt lehetőség.
Mikor a szépségmániás királynő (Charlize Theron) átveszi birodalma irányítását, mostohalányát egy toronyba záratja, hogy mikor eljön az idő, lecsapolja annak gyönyörűségét is. Ám Hófehér (Kristen Stewart) drágán adja az életét: megszökik börtönéből, bujkál, majd sereget toboroz a zsarnok nőci ellen. Közben van valahol egy vadász is.
"Beauty is my power"
Hollywoodban valami rejtélyes okból nagy divat lett a klasszikus mesék sötétebb/egyedibb feldolgozása. Valószínűleg ebben a 2010-es Alice hatalmas kasszarobbantása lehet a hunyó, de érthetetlen, hogy miért alapoznak egy egész hullámot egy olyan filmre, ami első sorban nem hozott története miatt lett sikeres (hanem mert Johnny+Tim Burton+Diseny marketing). Mindegy, a menetelést már nem lehet megállítani (max rövid úton az érdektelenséggel kinyírni): tavaly megkaptuk piroskát, idén két hófehérkét, jövőre pedig jönnek Jancsiék, és az égig érő paszuly is megkapja a magáét.
Nem tagadom, van ebben fantázia, hiszen köztudott, hogy a retro gyerekmesék megálljak a helyüket a horrorok között is, ha úgy adja elő őket az ember. Tárgyalt filmünk, a Snow White And The Huntsman is erre próbál rágyúrni - az már részletkérdés, hogy több kevesebb sikerrel. A Universalnál láthatóan kiadták a parancsot egy Gyűrűk Urát idéző, ámde annál jóval borúsabb hangvételű dark fantasy-ra, amit az elsőfilmes Rupert Sanders egészen tisztességesen össze is hozott, már ami a hangulatot illeti. Filmünk látványvilága bár ma már nem számít kiemelkedőnek, mégis fel tud mutatni nem egy jópofa ötletet, képi megoldást és egyebeket - mint a személyes kedvencemnek számító tükör, vagy a Charlize Theron által pazarul éltre keltett királynő alakváltásai. Sanders-ben van rendezői ambíció, vannak meglátásai, jól teremt atmoszférát, és az akciók terén se vall szégyent (üveg-fight, hmm). Így nem ő tehet arról, hogy a Snow White éppen csak átmegy a vizsgán - mármint igazából igen, nélküle nem menne.
Hiszen a forgatókönyv bár nem rossz, de hatalmas blődségeket és üresjáratokat tartalmaz, papírmasé karakterekkel (kivéve a királynő) operál, és indokolatlanul erőltet tök gáz részeket, mint a törpék úgy általában (akik egyáltalán nem illenek ide), vagy a legnagyobb Disney nyálakat megszégyenítő erdő-kivirágzás - hogy a filmtörténet egyik legrosszabb harci beszédjéről ne is beszéljünk. Sanders (aki elsőfilmesként gondolom nem nagyon szólhat bele egy 200 milliós buliba) legalább igyekszik mindezt minél fogyaszthatóbbá tenni, és végeredményben kihoz ebből a maszlagból egy nézhető filmet. 5/10.
trailer (aminek a három legjobb felvétele kimaradt a filmből, gratula): https://www.youtube.com/watch?v=55Dq2psogSw
