What's This?

Film meg film meg film meg zene meg film meg úgy az élet meg film meg hype meg kult meg zene meg minden ami jó meg én meg mások és persze film

Őket szerettük

Facebook

Searching

Ha keresel valamit, akkor tags/valami. Pl: http://helsing.blog.hu/tags/the_dark_knight_rises

E-mail

Kérdésed, észrevételed, véleményed van? Írjál nekünk bátran: HELSING.BLOG@GMAIL.COM

Film: Mátrix - Forradalmak - The Matrix Revolutions (2003)

2012.11.18. 11:42 | Adam Van Helsing | Szólj hozzá!

Akarod tudni, melyik a kedvenc filmem?

matrix_revolutions_movie.JPG

Miután Neo (Keanu Reeves) kijut a csapdájából, kezdődik a buli: a gépek serege durván lerohanja Zion-t, és nagyon úgy tűnik, hogy az emberiségnek lőttek. Hősünk egyet tehet: elindul a támadók otthonába, ahol még ember nem járt, hátha tenni tud valamit. Fogalma sincs, mi vár ott rá útja végen... de hogy Smith (Hugo Weaving) ott lesz, az tuti.

"Only a human mind could invent something as insipid as love"

2003 nyarán, a felfokozott várakozásoknak köszönhetően a Matrix Reloaded akkorát kaszált, mint a fene. Hazájában laza száz milliót vert elődjére a pénztáraknál, világszinten meg sem állt hétszáz millióig, és a mai napig a második helyett foglalja el az R-rated filmek bevételi listáján - valamint egymaga többszörösen visszatermelte a rá és testvérére fordított büdzsét. A siker egyik fele kétségtelenül megvolt - ám a másik, a fontosabbik nem igazán. Hiába a viszonylag kedvező hivatalos kritika, a közönség nagy része csalódottan állt fel a székéből, és ezzel párhuzamosan megszületett a trilógiára vonatkozó közvélemény is: az első rész király, és kész. Szerencsétlen Revolutions pedig ott állt megfürödve - hiszen hat hónap múlva már ő következett.

Addig viszont még történt egy-két dolog: jött a zseniális Animatrix, amit a fanokon kívül senki se vett meg, a kiegészítőnek szánt Enter The Matrix játék alul teljesítette magát, a hype elvonult (és egy bizonyos király visszatérésére terelődött), és a szponzorok is szépen elszállingóztak. A másodikkal ellentétben a harmadikhoz nem jártak kapcsolt hirdetések, senki se akarta Trinity-vel reklámozni az új tévéjét, vagy Neo-val a legújabb mobilt, és amíg a Reloadedben öt percenként volt egy reklám, addig a Revolutions egyetlen Samsung plakátot tudott felmutatni. A több fronton is érezhető elpártolás a Warnernek is feltűnt: amilyen cécót csaptak a májusi bemutató körül, olyan visszafogottak voltak a novemberi eresztéssel - a kötelező körökön túl nem fektettek sok energiát a marketingbe (egy percre pontos világpremier azért belefért), és a moziszámot is lejjebb vitték valamivel. Mindezek együttes eredményeképpen a Revolutions fele akkora összeggel nyitott, mint elődje, a nézők rohamtempóban pártoltak el tőle, hazájában pedig saját árát se tudta visszahozni. Mindennek tetejében pedig mindenki hangosan utálta.

Pedig ez a film egyáltalán nem szolgált rá minderre, akár önmagában, akár elődeihez viszonyítva nézzük is. A Reloaded-nél a Revolutions fényévekkel jobban működik: van íve, összetartó ereje, bivalyerős hangulata (hirtelen nem tudnék még egy filmet mondani, aminek ennyire erős "várunk a halálra" feelingje van), ugyanakkor nincsenek üresjáratai, felesleges percei, "romboló poénjai" meg pláne. A lendülete nagyon jó, szinte suhan ez is, akárcsak az első rész, és Wachowskiék folyamatosan elő tudnak húzni valamit a kalapjukból, legyen az karakter, helyszín (Mobil Ave, hát vaze!), fordulat, vagy a néző fejébe elhintett kérdőjel - a harmadik rész szintén kiszámíthatatlan. És visszatérnek azok az elemek is, amikért imádjuk az egész Matrix univerzumot: ismét kapunk egy hatalmas kultúrális koktélt, megfejelve egy nagy adag spiritualitással, amiknek összességén jó sokáig lehet majd agyalni, elméleteket gyártani, később pedig a hitre támaszkodni. Hiszen válaszokat nem kapunk, csak útmutatót, azt a bizonyos ajtót, amin be kell lépni. A Revolutions ezen a téren annyira rendben van, hogy az valami hihetetlen - és még ezeken felül is tartogat valamit, amire majd visszatérünk.

De előbb mindenképpen megérdemel egy dicsérő bekezdést az az akció-orgia, amibe a fivérek a fentieket csomagolják. Legyen az Mátrixon belüli vagy kívüli haddelhadd, filmünk 100%-os teljesítményt nyújt: a Zion ostromához, illetve a csatornás üldözéshez használt CG extravaganza a mai napig ritkaság (akár a kivitelezést, akár az intenzitást nézzük), mondhatni korát megelőző. Közben pedig egyszer se lóg ki a lóláb, nem úgy, mint a közvetlen elődnél, sőt, a fotórealisztikusság végig tapintható, és a hatalmas büdzsé minden centje is érezhető - amit ez a film technikai téren levág, úgy, hogy 2003-as, az lenyűgöző. Az ikonikussá vált Neo-Smith összecsapásról pedig még szó se esett - amennyire a háborús részek megágyaznak a későbbi akciófilmeknek, ugyanannyira teszi azt a végső összecsapás az akkor éppen beinduló képregény hullámmal. Wachowskiék ismét vizuális forradalmat raktak az asztalra, még akkor is, ha ezt már nem szokás észrevenni. A Revolutions tehát a két kötelező "Mátrix-fronton" is kitűnően teljesít - még se szereti őt senki. Végignézve a tényeket, ez érthetetlen. Viszont ha egy kicsit nézőpontot váltunk, talán össze lehet hozni egy megoldás-féleséget.

Mert hát a fivérek is perspektívát váltanak, és gyermeküket az addig megszokotthoz képest más műfajba költöztetik. A bitek, vírusok és kódok világából az egész átvándorol a mesébe: a Matrix innentől elsősorban nem sci-fi, hanem fantasy. A lényegi pontok megváltoznak, a hangsúlyok kicserélődnek, a mentalitás átalakul. A rendszer, és annak felülírása (vagy bármely művelete) az anyagi síkból áttelepül a szellemire, és ez tehetett be sokaknál. Hiszen aki computer geeknek indult, abból spirituális nagyágyú lesz, és amiben a virtuális valóság szétcirkumveniálása volt a lényeg, abban már a megvilágosodásé a főszerep. Baromi nagy ugrás, és nem is feltétlenül lett volna szükséges, hiszen ezernyi más utat is lehetett volna választani - de Wachowskiék ezt akarták. Én azt mondom, jól tették.

A Matrixnak lelke lett - alkotói az utolsó menetre rengeteg személyességet pakoltak bele, gondolataikat a kapcsolatokról, a világról, a hitről, a szerelemről. Természetesen az, ami ennyire személyfüggő, nem veheti fel a versenyt egy olyan univerzális csodával népszerűség terén, mint az első rész - de nem is kell. Én bírom, hogy ennek a filmnek a mostohagyerek-szerep jutott a szérián belül, mert jól is áll neki, és különlegessé is teszi. Bár a hangulat sötétebb Smith ügynök zakójánál is, a Revolutions lelke szó szerint ragyog, és minden belefér, ami igazán számít, és aminek a lényege a szeretet, amivel még egy tomboló programot is ki lehet játszani. Ezek a dolgok pedig visszahatnak a teljes trilógiára, és így lesz az gyönyörű egész. Ha az első rész volt az önmegtalálás, a második az elbizonytalanodás, akkor ez a beteljesülés: tudom, mit kell tenni, szembenézek vele, bár fogalmam sincs, mi lesz a vége - de hiszem, hogy jó lesz. Nekem ennél jobb film nem kell. 11/10.

trailer: https://www.youtube.com/watch?v=NhoaoTZJSX4 

Címkék: kritika scifi fantasy keanu reeves action laurence fishburne carrie anne moss hugo weaving the matrix 11/10 the wachowski brothers

A bejegyzés trackback címe:

https://helsing.blog.hu/api/trackback/id/tr254907269

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása