Őszintén örülök, hogy Guillermo elment Pacific Rimmelni.
Mielőtt elindulna száztizenegyedik születésnapját megünnepelni, Zsákos Bilbó felidézi magában élete nagy kalandját, amikor Gandalffal, a mágussal és tizenkét törppel nekivágott Középföldének, hogy végül sárkányt öljön.
"Otthon hagytam a zsebkendőmet"
Úgy tizenöt éve a Gyűrűk Ura a "világ legdrágább amatőr filmjének"* indult, amit átszőtt a kreativitás, az alkotásvágy, az alapanyag iránti mérhetetlen rajongás. A dologból később egy korszakalkotó mű lett, a filmművészet egyik nagy mérföldköve, és a valaha volt egyik legismertebb trilógia. Magas minősége persze hozta a számokat is: hatalmas anyagi sikernek bizonyult a dolog, és ezt mindenki ott próbálta meglovagolni, ahol tudta. A Gyűrűk Ura komoly franchise-á nőtte magát, rengeteg kapcsolt áruval, amit mind meg is vett a rengeteg rajongó, mert hát Középföldéből sose elég. Peter Jackson szerelemgyerekéből így az új évezred Star Wars-a vált, de ez jól van így, minden generációnak szüksége van egy ilyenre. És minden, ekkorára nőtt birodalomnak szüksége van új alapanyagra.
A Hobbitot nagyon sokáig senki se akarta megcsinálni, még maga Jackson se (mondjuk egy akkora maratoni forgatás után, mint amilyen a trilógiáé volt, ezen nem is csodálkozom). Aztán a Warner csak nyomta ezt a projectet, és a derekak beadattak. Ráadásul új névvel is bővült az Egy Gyűrű legendás csapata: az éppen csúcspontját élő Guillermo del Toro, a Pan's Labyrinth és a Hellboy-ok rendezője nem csak írói szerepet vállalt a dologban, a direktori pozícióban is elhelyezkedett. Aztán jött az anyagi huzavona, a forgatás csak nem kezdődhetett el, és két és fél évvel ezelőtt Guillermo kihátrált a filmből, mondván, nincs neki annyi ideje, hogy éveken keresztül csak ekörül a film körül sündörögjön. A világ ekkor ismét Peter Jacksonra tekintett, aki megadóan kimondta a varázsszót: "megrendezem".
Végre elkezdődhetett a forgatás, és mindenki csak úgy pumpálta bele a pénzt. A két részesre tervezett mesét szokás szerint egyszerre forgatták, természetesen Új-Zélandon, és naná, hogy rengeteg cameo-val. Mikor a munka befejeződött, ismét jött a Warner, és elkiáltotta magát: nem is két, hanem három film lesz ebből! Az információ eléggé zavarba ejtő volt - mert bár imádjuk, amikor Tolkien és Jackson találkozik, de mégiscsak egy háromszáz oldalas mesekönyvről beszélünk, amiben nem biztos, hogy van három filmre elég anyag (sokak szerint már a kettő is túlzás volt). Na de mindegy, jöttek a pótforgatások, az összes kimaradt jelenet visszaillesztése, a könyv függelékeinek vászonra álmodása, és ha minden igaz, az alkotók saját kútfőből is dolgoztak. Mert háromszor három óra a minimum egy ilyen esetben, nem számít, mennyire kell megerőszakolni az alapanyagot. Felmerül a kérdés: miért?
Azért, mert a Gyűrűk Ura (s vele a Hobbit) film, majd franchise léte után átalakult márkanévvé: amivel mindent el lehet adni, tök mindegy, hogy mi az. Ez a legősibb Disney hagyomány: mindent addig nyomunk, amíg lehet, és ha a végterméket Aladdin 5-nek, Pocahontas 7-nek, vagy Karib-tenger 4-nek hívják, az se számít, csak pénzt hozzon. Pontosan ez történet Középföldével is, és ez szomorú.
De ettől persze még nem kötelező egy filmnek rossznak lennie, és Peter Jackson előtt ott a lehetőség, hogy beintsen ennek a gépezetnek, és megmutassa, hogy ő így is képes értéket alkotni. De ez nem történik meg. Nem köntörfalazok tovább: a Hobbit nem jó. Akár durva alapjait, akár apró részleteit nézzük, ez nem egy jó film. Hibáinak listája csaknem a végtelenbe nyúlik, de foglalkozzunk csak a legszembetűnőbbekkel. Mint például a kényszerűségből szarrá nyújtott története. Ekkora rétestésztát te még az életben nem láttál, ezt garantálom: sorra váltják egymást a semmiről se szóló párbeszédek, a se füle, se farka akciók, és az érezhetően kizárólag időhúzásként funkcionáló jelenetek. Mert el kell érni a háromszor három órát (ez kinek az ötlete volt?), nem érdekes, hogy ez mibe kerül - esetünkben egy egész filmbe, amiből ha kivágnánk a felesleget, maradna a főcím és a stáblista. És ahhoz képest, hogy mennyi ideje van ennek a filmnek, meglepően kevés dologgal foglalkozik: fontos információknak és kidolgozott karaktereknek egyaránt híján vagyunk (szegény Martin Freeman hiába alakít jól, időről időre megfeledkeznek róla - illetve hiába van tizenkét törpünk, a fele egy szót se szól), ehelyett elvarratlan szálakat (hiába a folytatások, egy filmnek önmagában is egésznek kell lennie) egy végtelen vizuális kirakatot kapunk.
Ami, megmondom őszintén, nem is néz ki jól. Nagyon sajnáltam, hogy ebben a filmben semmi, de semmi élő nincs, csak egy gigantikus kék háttér, és annyi CG, amennyit csak el tudsz képzelni. És az se jó. Mert míg a szintén botrányos Avatar legalább magáénak mondhatta a technikai csúcs-színvonalat fotorealisztikus trükkjeivel, addig a Hobbit egy olyan animációs filmre hasonlít, aminél még egy Pixar mozi is élethűbb. Farkasok, koboldok, helyszínek - esküszöm, tíz éve jobb minőséget kaptunk. De ha már helyszín: készülj fel, hogy Új-Zélandból semmit se fogsz látni, hiszen láthatóan Jackson-ék se merészkedtek a stúdió és a renderfarm falain kívülre, így az epic zenére való vonulások digitális tájakon történnek. De ha már zene: készülj fel arra is, hogy a trailerben megismert törp dalon kívül semmi újat nem fogsz hallani, mert Howard Shore nem tett mást, mint összeollózott egy best of válogatást az alap trilógia score-jából.
De ezek csak részletkérdések, és még a végtelen unalmat is úgy-ahogy el lehetne nézni, ha nem lenne az a mindent romba döntő alaphiba, amitől menthetetlen lesz az egész. A Gyűrűk Urán anno érződött a szenvedély: az alkotni akarás, a szeretet, a tökösség. Lelke volt. A Hobbitnak nincs lelke. Nem érezni benne semmi szándékot, akaratot, vagy bármi ilyesmit - csak a pénzt (és így nézve rosszabb az SW prequeleknél is). Nem tagadom, nagy ritkán működik, de összességében nem több ez egy rutinból összedobott dollárgyárnál, ami lehet akármilyen, mert a közönség zabálni fogja. Nagyon el vagyok keseredve, hogy azt a gyönyörű mesét így kifosztották, csupán anyagi okok miatt. És hogy mik az elvárások a következő két rész felé? Hogy legalább nézhetőek legyenek. Egy Peter Jackson filmtől egy ilyen elvárás pedig eléggé szégyen. 4/10.
trailer: https://www.youtube.com/watch?v=JTSoD4BBCJc
*Christopher Lee vicces, de valahol igaz véleménye a LOTR-ról
