A Die Hard négy részes.
Egy kopasz fickó (Bruce Willis) Moszkvába megy, hogy a fiával váltson pár szót, de mikor az nem áll szóba vele egyéb elfoglaltságai miatt, a kopasz fickó ész nélkül tönkretesz mindent azért, hogy befejezze mondandóját. Meg vannak valami orosz gengszterek is.
Nem fogok iderakni egy szót se ebből az okádékból.
Nézzük meg, hogy négy film alapján
mik a Die Hard széria legfőbb jellemzői.
- Főhőse, John McClane szerencsétlen véletlen folytán keveredik zűrbe.
- Mivel általában egyedül van egy hadsereggel szemben (bár kisebb-nagyobb segítséget mindig kap), ezt a zűrt erején kívül eszével tudja megoldani.
- A zűr általában érinti egy közeli hozzátartozóját, akit persze meg kell menteni, de emellett egy kisebb-nagyobb tömeg is veszélyben van, akiket szintén meg kell menteni.
- McClane adott kereteken belül kénytelen tevékenykedni, mert valami mindig behatárolja.
- McClane maga is ember, ennél fogva megsebesül és el is fárad, de ezen maró humorával túl bír lendülni.
- A főgonosz akar valamit, általában némi pénzt, és annak megszerzéséhez terroristának adja ki magát, és úgy is viselkedik - így vagy úgy, számottevő veszélyt jelent.
A Good Day To Die Hard bár belepréselhető eme pontok többségébe, mégis fényévekre van attól, hogy Die Hard filmként emlegessük - vagy akár egyszerűen csak filmként. Mert ez nem több egy celluloid hulladéknál, ami soha az életében nem látott se forgatókönyvet, se rendezőt, se cselekményt (az még egy Bond film nyitányához is kevés lenne), se egy minimális kreativitást vagy odafigyelést. Ez a vérlázítóan szar és értékelhetetlen mocsok nemcsak saját márkanevének, de az akció műfajának is teljes megszégyenítése, ami mint egy retardált hülyegyerek ordibál jobbra-balra, lövöldözik és bazdmegozik, mindezt cél nélkül, kontrollálatlanul, és halál unalmasan. Ennek a szörnyszülöttnek minden pillanata kínos, és nézőjére tekintve sértő is, hiszen ennyire idiótának régen nézett engem egy film. Bár ugyebár ez nem film, hanem egy hányadék.
Főhősünk pedig ezen belül is egy külön kategória. McClane vagy úgy viselkedik, mint az öreg taták, akiknek már kihagy az agyuk, és azt se tudják hol vannak, vagy mi történik, a lényeg, hogy minél hangosabban mondják a magukét - vagy csak simán síkhülye, és azt hiszi, hogy a körülötte való vérontás vicces. Az igazi John McClane szelleme egyedül Bruce Willis kiábrándult és unott arcán keresztül idéződik meg, ugyanis mindenki kedvenc New York-i zsaruja is pont olyan látványosan szarná le ezt az egészet, mint ahogy megformálója is láthatóan teszi.
És akkor még belemehetnénk apróságokba, mint a nem létező antigonista vagy a hasba szúrás következményei, de nem érdemes - ez még ennyit se ér. Inkább mondjuk azt, hogy ez az izé nem létezik, soha nem is létezett, és John McClane-t utoljára a lányával láttuk egy mentőautóban. Mert a Die Hard négy részes, és kész. Ez a 97 perces (ami életem egyik leghosszabb 97 perce volt) trágyadomb pedig ne merjen még egyszer a szemünk elé kerülni. 1/10*.
*a 0/10 ötletét sajna az AeonFlux-on már ellőtték, pedig szívesen alkalmaztam volna.
trailer (ennek kábé a felét kihagyták): https://www.youtube.com/watch?v=riIaTrjyGZ4
