Ez egy nagyon nagy film lehetne.
1959-ben egy csapat hegymászó hulláját találták az Urálban, roppant különös módon elhelyezkedve - az esetet azóta Dyatlov Pass Incidentként emlegetik. A miértekre azóta sincs válasz, ám egy csapat fiatal most mégis megpróbálkozik a rejtély felgöngyölítésével.
"There's a door..."
Hiába játszották már meg szinte az összes létező műfajjal a found-footage stílust (vagy miez), az alapnál, vagyis a Blair Witch Project-nél csak nem tudnak jobbak lenni. Ez valahol érthető, mert egy bizonyos szinten minden ilyen alkotás annak a boszorkányüldözésnek a másolata, és az csak nagyon ritkán sikerül jobban az eredeti vállalkozásnál. Hogy miért pont az ikszedik kopírozásnál hoztam ezt elő? Nos azért, mert Renny Harlin Dyatlov-rejtélye minden másnál jobban akar BWP lenni, és ezt nem is rejti véka alá. Fiatalok egy teljesen esélytelen közegben kutatnak egy régi, misztikus ügy után, aztán kezdődhet a fogyatkozás. Teszem hozzá, ezzel semmi baj nem lenne, nem ezen a filmen kérném számon az eredetiség hiányát, ha működne, de nem nagyon működik. Oké, az alapanyag (ami valóban true story) telitalálat és nagyon, de nagyon para, és ez úgy ahogy végig menteni tudja a helyzetet, de meg is áll a tudomány. Hiába marad végig a "tisztességes és nézhető" kategórián belül, ebben a filmben iszonyat sokáig nem történik semmi, még feszültség építés se, nem hogy tényleges valami. A Blair Witch többek között azért volt zseniális, mert az elejétől kezdve borzolta a kedélyeket - Harlin erről egyszerűen megfeledkezik, a néző meg bealszik. Jó, nem ilyen vészes a helyzet, de nem állunk tőle távol. Mikor végre elkezdődnek az izgalmak, akkor pedig egy csomagban jönnek, mindet egyszerre a kapjuk a nyakunkba, és olyan gyorsan történik minden, hogy kioltják egymás jelentőségét.
A legfájóbb pont mégis az, hogy Harlin nem bízik ebben a világbajnok alapanyagban: a film középső szakaszában csak simán nem foglalkozik vele, az utolsó tíz percre meg teljesen elfelejti, sőt, egy másik misztikummal kezd el az utolsó pillanatban foglalkozni. A sors iróniája, hogy ez a (hibáktól hemzsegő) teljesen "idegen anyag" szolgáltatja a film egyetlen ötletes és emlékezetes pontját. Emiatt mondom azt, hogy egyszer érdemes bepróbálni ezt a darabot (ami, még egyszer mondom, nem rossz, csak hát na), mert bár se Dyatlovékról, se a moziban érzett félelemről/feszültségről nem lesznek új ismereteink, de azért egy ötletes fél-ötletnek tanúi lehetünk. 6/10.
