A mai, immáron kilencedik csomagot a vígjátékok uralják.
Kémes hármas - This Means War (2012)
Chris Pine és Tom Hardy legjobb haverok, emellett hiper profi CIA kémek - a gond akkor kezdődik, mikor ugyanabba a nőbe, vagyis Reese Whitherspoon-ba szeretnek bele. Azt hiszem, mindenki tudja, hogy mivel állunk szembe: ez egy romantikus eyecandy, csajoknak és pasiknak egyaránt (bár én nem vagyok egy Reese fan), némi hülye humorral tarkítva, hiszen mégiscsak McG ül a rendezői székben. Hihetetlenül buta és felszínes az egész, amiben a poénoknak csak a fele működik, a karaktereket meg elfelejtették megírni. Viszont azt be kell látnom, hogy ez a film a funkcióját (fárasztó nap utáni agykikapcs) remekül betölti - nem kell figyelni, néha tényleg lehet rajta nevetni, és maga halál egyszerű módján azért csak-csak szórakoztató. Ilyenek is kellenek. 5/10.
trailer: https://www.youtube.com/watch?v=FsAqVvlR5DQ
Rakoncátlan célpont - Wild Target (2009)
Bill Nighy, az anyjával élő profi bérgyilkos egy nap azt a feladatot kapja, hogy tegye el láb alól Emily Blunt-ot - de persze nincs olyan épeszű férfi, aki ne szeretne Emilybe egy pillanat alatt, így likvidálás helyett egy megmentős menekülés válik a dologból. Vannak hülye angol vígjátékok, de szerintem a Wild Target ebből is már-már a hardcore-szintet pedzegeti. Ennyi hülyeséget kilencven percen belül ritkán látni, legyen szó gegekről vagy a cselekmény logikájáról - de vicces. Majdnem nem az, de éppenhogy azért mégis. Nighy a kisujjából rázza a gátlásos, angol, de azért aranyszívű bérgyilokot, Emily-nek pedig nincs más dolga, minthogy szép legyen, és ezt itt is maradéktalanul teszi. Van még itt Rupert Grint meg Martin Freeman, meg valami ezredjére is eljátszott festményrablás, és ezek így összeállnak egy életképes filmecskévé. Ami aztán úgy kitörlődik az agyból, mint a fene, de amíg tart, addig legalább élvezhető - helyeként nyálcsorgató. 6/10.
trailer: https://www.youtube.com/watch?v=PmS3ePcA6VU
Így jártam én - Liberal Arts (2012)
Josh Radnor magánszáma (író, rendező, főszereplő), melyben annyira hiányolja egyetemi éveit, hogy visszakerül oda, és be is csajozik, igazából olyan, mintha a valaha volt HIMYM epizód lenne. Randor egy egy egyben átmenti sorozatbeli karakterét, valamint az egész széria gondolkodásmódját második rendezésébe, és ezzel túl nagyot nem lehet hibázni. Egy kicsit komolyabb, "indiesebb" a hangvétel, de a humor és az életről való filozófálgatás marad, abszolút szerethető formában. Egy nagyon jó kis feel-good mozi ez, az egyik legjobb a fajtájából, és körbe is rajongnám a készítőjét, ha nem sütne az egészről, hogy ez hozott anyag. De még így is kijár a 8/10, mert jó. Nagyon is.
