A valaha volt egyik legfontosabb előjáték.
A nem túl távoli jövőben a mutánsok egyre többen vannak, és egyre nagyobb problémát jelentenek. Egy kisebb csoportjuk ez utóbbit nem veszi jó néven, és az emberek ellen fordulnak. Szerencsére vannak, akik szimpatizálnak a homo sapienssel - ők védenek meg minket. Ők az X-Men.
"Adsz még egy esélyt a bohócoknak?"
Bár vitathatatlan, hogy a 2002-es Spider-Man volt az, ami anyagi sikerével és szerkezeti felépítésével megalapozta a már több mint egy évtizede dübörgő szuperhős-film hullámot, nem szabad elfelejteni, hogy a 2000-es X-Men ugyanakkor az új műfajhoz való hozzáállásban változtatott elemi szintűt. A mutánsok előtt bő húsz évig jobbára csak Superman és Batman egyre szegényebb minőségű kalandjai fordultak meg a nagyvásznon (bár néha benézett egy-egy különc is, mint Eric Draven, Dredd bíró vagy Penge), és Joel Schumacher filmnek csúfolt, acid-trippes vidámparkja után a kutya se gondolta volna, hogy ebből a buliból még lesz valaha valami használható. Ekkor jött Bryan Singer, gyakorlatilag az első Marvel filmmel, és egy olyan fontos dolgot tett le az asztalra, ami ennek a szubzsánernek az egész lényére kihatott.
Megnézném a kritikusok, és a gyerekeiket kedvetlenül kísérő szülők arcát, amikor tizenhárom évvel ezelőtt szembesültek a film első öt percével. Singer ugyanis egy percig se tököl: az első felvételtől kezdve új találmányának nagyszerűségét hangoztatja, és ezt teljes joggal teszi. Ez a fickó komolyan veszi a dolgát, a kezébe adott világot és karaktereket, és a lehető legreálisabb körülmények közt mutatja be őket - így akik egy újabb gumiruhás ízlésromboldára készültek, nagyon kellemesen csalódhattak. Míg a legutóbbi szuperhős egy neonfényes divatbemutatóval kezdte filmjét, Singer rögtön egy koncentrációs táborba kapcsol, ahol sötét van, esik az eső, és egy olyan dráma történik éppen, amit sok háborús film megirigyelne - szinte szagolni lehet az életszerűséget. Ez az X-Men titkos fegyvere: váratlanul jött realitása, a mese mögött súlyos problémákkal rendelkező karakterei (egy tinilány senkihez, vagyis SENKIHEZ nem érthet hozzá egész életében), és azok igazi párbeszédei biztos földhöz vágták a népeket, akik azt susoghatták egymás közt, hogy "hmm, ez nem is rossz". Ez a realista hozzáállás kihatott mindenre, ami ezután következett, így Raimi mellett nyugodtan tekinthetjük Bryan Singer-t az újkori szuperhősmozik atyjának.
Csak azt sajnálom, hogy nem valami egyszerűbbet, kezelhetőbbet választott. Mert bár az X-Men stílusteremtő mű, sajnos több sebből vérzik, és ez rögtön az alapanyagnál kezdődik. A mutánsok univerzuma az egyik leggazdagabb és legösszetettebb az összes superhero-család közül, megszámlálhatatlan figurával és képességekkel - író és rendező legyen a talpán az, aki össze tudja szedni ezt az ezerfelé álló maszlagot. Singer-nek szerencsére jobbára jó ízléssel sikerült szelektálnia, de így is majd' tíz karaktert mozgat száz percben, és nem csak őket kell bemutatnia (sőt, főszereplőt választania, ami szintén nem megy egy ideig), hanem ezt az egész új világot is. Ezek után kezdek kész csodaként tekinteni erre a filmre, hogy egyáltalán megáll a lábán. Rendezőnk hál' Istennek össze tudta gereblyézni mindezt egy kerek egésszé, ami ugyan olyan tempót diktál, mint a gyorsvonat, annyi minden történik benne, hogy a beavatatlan néző csak kapkodja a fejét, és a karakterek egymást túrják ki a játékidőből, miközben mind azt üvölti, hogy rám figyelj, én vagyok a legérdekesebb - de legalább működik.
A legnagyobb baj így is az intenzitáshoz köthető: a film önmagához képest iszonyat rövid, a sok elem kioltja egymást, semminek nincs súlya, és ezáltal a kész mű is csak úgy lóg a levegőben. Ez a műfaj-meghatározó darab fontos ugyan, de a sztorit tekintve nem több egy előjátéknál a következő részekhez - tényleg úgy áll fel az ember a végén, mintha csak egy felvezető műsort látott volna a meccs előtt. Még jó, hogy annak tökéletesen megfelel: Singer ezzel a filmmel tökéletes ágyazást visz végbe, mindent rendesen előkészít, mindent és mindenkit igyekszik jól bemutatni, és ezek mellé még pár, igazi képregényes akció és kikacsintás is belefért. Legközelebb szerencsére több idő és zsozsó is lesz. 7/10.
