Ez a film úgy rossz, hogy jó - és fordítva.
Az ellenállásnak vége, ám Logan nem találja helyét a világban, így napról napra élve gyászolja elhunyt szerelmét. Egy nap azonban elgondolkodtató ajánlatot kap: régi japán barátja felajánlja neki, hogy halandóvá teszi...
"I can do this all day, you twisted mutant bitch!"
Annak ellenére, hogy az X-Men Origins: Wolverine az anyagin kívül minden területen egy hatalmas égés volt, a Fox újra bizalmat szavazott a kétség kívül legnépszerűbb mutánsnak. Kezdetben nagyon is jól állt a dolog, hiszen a rendezői székben Darren Aronofsky ült, hóna alatt a Claremont-Miller páros által írt egyik legjobb Rozsomák képregényfüzettel... aztán ez csodás álom szertefoszlott. Aronofsky a forgatás előtt otthagyott mindenkit, Hugh Jackman (aki igencsak szívén viseli ezt a projectet) és a Fox pedig kezdhetett mindent előröl. Végül összeszedték James Mangold-ot, akivel csodák csodájára nem mást hoztak tető alá, mint a valaha volt legdurvább X-Men mozit.
Nem csoda, hogy mindenki ki van akadva azon, hogy az MPAA-nál (amerikai korhatárbizottság) ez a film befért a PG13-ba (az indok az, hogy a mutáns nem ember, szóval vérezhet, amennyit akar): saját műfajának Tarantino-mozija lehetne a vér- és erőszakmennyiség alapján, s ez több, mint meglepő, illetve merész. Ha azt vesszük, hogy nyomtatott formában Logan miket művelt már, akkor ez a húzás mindenképpen az erények közé tehető: a Wolverine megközelítésben és hangvételben valóban igyekszik (saját keretein belül) minél inkább alapanyagához hasonlítani, és ez dicséretes. Valódi akcióthrillet kapunk hát a pénzünkért, a felnőtt fajtából, és ennek a legnagyobb pozitív hatása az, hogy végre először úgy érezhetjük, hogy karmos főhősünk bizony ott hagyhatja a fogát - a mai Hollywoodban ezt az érzetet akárcsak megpendíteni is nagy szó.
És szerencsére a jó pontok itt nem merülnek ki: Logan induló állapota telitalálat, s így a film alatt bejárt útja is a jobbak közül való; a japán környezet szintén remekül működik, hősünk is passzol bele; az akciókból nincs túl sok, de ha előjönnek, akkor zúznak rendesen, s egy kivételével még a realitás talaja körül is maradnak; valamint aki rettegett a jó előre megszellőztetett szerelmi száltól, az is megnyugodhat - ez a románc a tökéletestől azért messze van, de még bőven működőképes, ami nagyban köszönhető a szerencsés párválasztásnak, illetve a jó érzékkel való találásnak.
Bár a fentiekből nyugodtan gondolhatnád, hogy ha nem is remek, de végül is tök jó film lett a Wolverine, sajnos azt kell mondanom, hogy ez így nem teljesen igaz: legalább annyi rákfenéje van, mint erénye. Az még hagyján, hogy a dialógok nagyon buták (és a ritka pocsék szinkron még ezen is ront egy rendeset), és hogy rengeteg ziccer került kihagyásra - nem ez az alapvető probléma. A probléma maga a konkrét probléma hiánya: nincsenek ellenlábasok. Illetve vannak, nem is egyen, de egyik se ér többet egy fogdmegnél, és az utolsó, egyébként nagyon kínos, végső leleplezésig fogalmunk sincs arról, hogy Logan pajti mégis ki ellen harcol? A fél tucat jelölt közül egyiknek sincs különösebb súlya vagy célja (némelyikről el se lehet dönteni, hogy melyik oldalon áll), és így hiába élvezetesek a menekülések és a ölre-menések, nincs mögöttük értelem.
Most nagyon jól állna itt az, hogy "és így a teljes film mögött sincs", de valami varázslatnak köszönhetően a Wolverine működik, sőt, értelme is van. Egy klasszikus "kisiklott keményfickó újra megtalálja az utat" mese, annál nem több, de annak jó - minden égbekiáltó hibája ellenére ez egy szerethető mozi, egy remek főhőssel, annak fejlődésével, magánéletével, problémáival. Logan talán még sose volt ennyire emberi, ez pedig becsülendő. Össze-vissza csikorog ez a film, egy hajszál választja el a széteséstől, egy bizonyos szempontból 5/10-nél nem érne többet - de valahogy mégis jó nézni. A lendület viszi, a körítésére se lehet panasz, és ami legfontosabb: helyén van a szíve. Ez megér nyolc pontot, akkor vegyük a középutat.... a francba is, legyen 7/10. Mert bármikor megnézném még egyszer.
