Eleve halott filmet nem rugdosunk... olyan nagyon.
Bár megölték, a zsaru Ryan Reynolds nem a túlvilágon köt ki, hanem a Szellemzsaruk intézményénél, aminek keretein belül új társával, Jeff Bridges-el irthatja a Földön tanyázó rémeket.
"Mindig öröm téged megölni"
Az R.I.P.D. másfél órás játékideje alatt több, fontos és érdekes kérdés is felmerült bennem. Olyanok, hogy vajon mi alapján adnak pénzt valamire Hollywoodban; olvasnak-e a stúdiók forgatókönyveket; mekkora összeg lehet Jeff Bridges bankszámláján; miért gondolja bárki is azt, hogy Ryan Reynolds mozisztár; beperelte-e Barry Sonnenfeld az egész produkciót; és leginkább: miért nem képes egy rakás film arra, hogy már a marketing alatt pontosan annak árulja magát, mint ami valójában? Hiszen itt az élő példa, hogy ezt meg lehet csinálni, hiszen az R.I.P.D. pont olyan vacak, mint a trailerben. Kényelmesen elmélkedhettem ezen felvetéseken, hiszen a film egyáltalán nem gátolt ebben - ő csak szépen, csendben, és totál érdektelenül pörgött a vásznon, és talán szégyellte is kicsit magát ezért. Még annyira se futotta tőle, hogy felháborodás és szitkozódás által figyeljek rá, hiszen ő még az agyamat se tudta felhúzni. Működésképtelen, poénnak tervezett mozzanatai vállrándítósak voltak, mint ahogy egész lényére jellemző ízléstelensége is, melybe ugyanúgy beletartoznak a rajzfilm-szintet se megütő kreatúrái mint Bridges felvonultatott étkezési szokásai. Hidegen hagytuk egymást, én nem bántottam őt, különösebben ő sem engem, azon kívül, hogy lenyúlt egy ezressel - de igazából azért se fáj a szívem, hiszen szerencsétlen mástól úgyse kap. Azt leszámítva, hogy egyszer megmosolyogtatott, és felvonultatott egy-egy kreatív ötletfoszlányt, tökéletesen kimerítette a celluloid szemét fogalmát - de közben legalább nem zavart egyéb tevékenységeimben. 2/10.
