Igazán csinálhatnának több autósportos mozit.
1976-ban a Forma-1 két emberről szólt: James Huntról és Niki Laudáról. Az ő történetüket láthatjuk, amíg a semmiből eljutottak eme hírhedt szezon végéig.
"Asshole"
Volt idő, mikor a Forma-1 vasárnaponként nem a szundi hátteréül szolgált, hanem valódi izgalmakat tudott prezentálni, és nem alaptalanul lehetett az ókori arénás cirkuszok egyfajta modernizált verziójaként hivatkozni rá - hiszen huszonkét, nem teljesen normális fickó száguldozott olyan autókban és olyan körülmények között, amelyekre ma nem lehetne életbiztosítót találni. Jó esélye volt hát a halálnak, vagy az ahhoz közeli baleseteknek, s az efféle sportok, melyek résztvevőit legalább 80%-ban a megszállottság hajtja, hálás témák a filmvilágban. Hogy pont az F1 az, amiből eddig nem készült egyetlen épkézláb darab se, kissé érthetetlen, de nem kizárt, hogy ez meg fog változni - Ron Howard ugyanis megmutatta, hogy itt aztán vannak lehetőségek.
Ezt pedig annak ellenére mondom, hogy Rush egy eléggé hullámzó teljesítményű alkotás, arcait eléggé sűrűn cserélgeti. Howard filmje néha sótlannak és vontatottnak, néha pedig egy karfához szegező adrenalinbomba-masterpiece-atyaúristennek érződik (és ez nem feltétlenül van összefüggésben azzal, hogy pályán innen vagy túl vagyunk), ami kihagy egy-két hatalmas ziccert, máskor pedig úgy betalál a lelkedbe, hogy könnyezni kezdesz, és ami folyamatosan a hatásvadászat és a hatásosság között egyensúlyozik. Eme versenycélból kifejlesztett precíziós műszer jól láthatóan nincs az utolsó csavarokig profin összerakva, az viszont tagadhatatlan, hogy hatalmas lélekkel rendelkezik: az a fajta szenvedély dübörög benne, ami kinyúl a vászonról, és egyenesen a szívedet kezdi el szorongatni. Felbőgnek a motorok, és az egész nézőtér egy emberként elveszett - nem sok film képes ilyen hatásra.
Éppen ezért szomorú, hogy Howard ezen fantasztikus jelenetek és hangulatok mellett mégis inkább biztonsági játékot játszik játékideje nagyobbik részében, és megelégszik a nem kiemelkedő, de abszolút korrekt, a mezeinél egy fokkal jobb sportdrámával, és annak összes kliséjével. Pedig most valami olyanhoz nyúlt, ami csont nélkül ott lehetne az év élmezőnyében - ha a Rush végig tartani tudná azt a varázslatot, amire néha tényleg képes (és amihez Howard rendezésén kívül a Hemsworth-Brühl páros igen magas teljesítménye is hozzájárul), akkor jó eséllyel lehetne 2013 legjobbja. Így csak az "egyik" lesz. 8/10.
