Öt perc után arra gondoltam, hogy "hé, ez nem egy értelmes nő volt?"
A tragikus körülmények között elhunyt Lady Diana (Naomi Watts) utolsó két éve volt talán a legnehezebb és legszebb is egyben - hiszen ekkor élte át élete nagy szerelmét, persze teljes titokban.
"Az egész életem egy dráma"
Mikor Naomi Watts aláírt a Diana film főszerepére, kétségtelenül már félig zsebében érezhette Oszit, vagy legalább a rá való jelölést. Ez nem csoda, filmünk papíron tényleg jól nézhetett ki: felépítésében nem esik az Iron Lady hibájába, sokkal inkább közelít a Queen-hez, az érinthetetlen királyi család magánéletének, egyben emberi oldalának ábrázolása meg valóban hálás téma. Elméletben tehát nincs itt baj, de ez az egyetlen terület, ahol a Diana nem siklik ki teljesen. Rendezője, Oliver Hirschbiegel (akire szerintem most már nyugodt szívvel rásüthetjük az "egyfilmes" jelzőt) ahol tudja, elcseszi ezt a művet: nem elég, hogy egy nevetségesen hatásvadász felvétellel indít, de utána egy borzalmas első órát vág le, amiben minden közreműködő megállt a tizennégy éves csitrik szintjén, kamerán innen és túl is. Lady D (vagy bárki) száját a nagy szerelmesedése közben egyetlen természetes mondat se hagyja el, karakterének összetettsége is nulla és egy közé lőhető be, és ha összeeresztenénk őt Bella Swan-al egy délutáni teára, valószínűleg nagyon jól kijönnének egymással. Egy ekkora semmivel Watts se tud mit kezdeni, és mivel ő is feladja a meccset, utolsó esélyünk is elszáll, a Diana első fele pedig rosszabb lesz a legamatőrebb lányregényeknél is, szinte már egy kínzással ér fel.
Annyi szerencsénk azért van, hogy a második félidőre normalizálódik a helyzet, és Hirschbiegel hellyel-közzel tartani tudja egy vasárnap délutáni Hallmark tévéfilm színvonalát. Sőt, néha még arra is képes, hogy teremtsen egy valamire való pillanatot.... de aztán amilyen gyorsan tudja, azt is elrontja. Antitalentumának megkoronázása egyértelműen a stáblistát megelőző feliratok (az "ezután az történt, hogy" fajták), amik nem csak teljesen feleslegesek, de sikerült a három legérdektelenebb információt rávésni a vászonra. De rendben, néhány agyvérzésre okot adó momentumon kívül a második óra tényleg nézhető, és talán meg is kegyelmeznék a filmnek egy 5/10-el...
....de nem fogok, ugyanis a készítők még csak meg se környékezik azt a témát, amit egyszavas címükben ígérnek. Mert Diana-ról semmit se tudunk meg - népével való kapcsolata, munkássága, céljai, nézetei (vagy csak simán a fiai) egyáltalán nem jönnek át, max egy-egy pózolás kedvéért tűnnek fel, és ilyen prezentálásban nagyon nem azt jelentik, amit jelenteniük kellene. A szívek királynője egy pillanatra nem kerül elő, helyette egy fruska szenvelgését láthatjuk a szűk két órában, erre pedig nincs jobb példa annál, hogy a királyi palotánál elhelyezett virágtenger teljesen érthetetlennek, és furának hat - hiszen senki nem tett semmit ezért a kitüntetésért. 3/10. Azért Naomi Watts szolgáltat némi esztétikai élményt, mikor előkapja barna haját.
