Avagy a Prime utolsó esélye.
Végre eljött a béke, és az autobotok éppen Cybertron újjáépítésén dolgoznak. Ám a melót egy picit meg kell majd szakítani, ugyanis Megatron beköszön még egy utolsó összecsapásra...
"How many more times do we have to save a world?"
Most már aztán tényleg véget ért a Transformers Prime: a (botrányos) harmadik évad után ez az "egészestés" (66 perc) darab teszi fel a koronát a szériára, legalábbis elvileg. A Predacons Rising-nak az én szememben egyetlen egy dolga volt, mégpedig az, hogy szépítse az utolsó szezonnal elvesztett meccset, és a finálé hatására azért mégis nyugodt szívvel emlékezzek majd erre az egészre. Nos, egy hajszálon múlott az, hogy mindez ne sikerüljön.
Ahhoz képest, hogy ez valami ultimate-ending akar lenni, a teljes egészre nézve nincs nagyobb jelentősége, mint egy concept album bonus track-jének. Mint ahogy a harmadik évadnál szó esett róla, nincs cliffhanger vagy egy komolyabb elvarratlan szál, a Predacons pedig így ugrik neki a bulinak - ennek eredménye nem csak az, hogy lóg a levegőben, de saját működése érdekében iszonyat erőltetett elemekkel kell operálnia. Unicron visszasomfordálása és Megatron kismilliomodik feltámadása nagyon a cikiség határán táncol, de nem ezek lehetnek az egyetlen ismerős elemek: az aktuális mcguffin keresése és a terrorconok is visszaköszönő jelenségek. Mondanám, hogy egy best of-ot látunk az eddigiekből, de sajnos nem így van - egyszerűen az utolsó szezonban megismert mérhetetlen ötlethiány dübörög itt is. És ha ez nem lenne elég, címszereplőink túlnyomó többségben továbbra is hidegek és távoliak (fene abba, aki kitalálta ezt a turbó-Optimust), nyoma sincs már a kezdeteket magasba emelő emberségnek és szeretetnek (és ez nincs azzal összefüggésben, hogy ezúttal egyetlen húslényt se látunk). Az meg csak a hab a tortán, hogy egyes karakterek a végére csak úgy eltűnnek, mint szürke szamár a ködben - de előtte azért cselekednek valami olyat, ami nagyon nem rájuk vall.
Összességében egy teljesen felesleges darab a Predacons Rising, jelenléte nem oszt, nem szoroz. Az, hogy mégis egy arasznyival a pozitív oldalra borul végső megítélése, csakis a tények mögötti feelingnek köszönhető. Az alkotók legalább ezt az egy gólt berúgták, és a rengeteg hiba és marhaság közé igazi transzformeres életérzést pakoltak - és ettől néha mégis működik a dolog. Persze emiatt a film egyáltalán nem lesz jó, és a záró évaddal együtt nyugodtan el lehet felejteni... de ha mást nem is ér el, kiegyenlít annyira, hogy azt mondhassam, legalább nem fáj. 5/10.
