Tovább folyik az októberi filmdömping gyorstalpalós feldolgozása.
Adele élete - Le vie d'Adale (2013)
Adele, a visszahúzódó, kishitű, érdektelen, ám jámbor leány a szerelem lehető legrosszabb fajtájába esik: abba, amikor már függőségről beszélünk. Kiválasztottja, az ambiciózus művészlélek Emma ezt nem bánja, viszonozza is az érzést, de ez a kapcsolat nem tarthat örökké. Ettől még Abdellatif Kechice Arany Pálma-díjas filmje megpróbálja teljesíteni ezt a célt, s ez a három órás románc (mely nyugodtan belefért volna másfélbe is) néhol tényleg az örökkévalóság határát súrolja, úgy, hogy még különösebb sztorival se rendelkezik. A La vie d'Adele sokkal inkább hasonlít egy naplóra, sőt, továbbmegyek, természetfilmre (azon se lepődnék meg, ha az ötletet Jesse és Celine legelső beszédtémája adta volna), amiben csak úgy történnek a dolgok, és kész. Itt egyfelől persze lehet éltetni Kechice-t, hiszen tényleg magát az életet prezentálja, annak minden középszerűségével, gyönyörével, gusztustalanságával és boldogságával, és ez koncepciónak egyáltalán nem rossz - de egy idő után teljesen el lehet süllyedni ebben az "életszagúságban" (ami egyébként rögtön a főszereplőpároson válik kissé álszentté is, hiszen valljuk meg, hogy általában nem két szép, fiatal és nőies nő talál egymásra). Ám engem ennél sokkal jobban zavart maga a címszereplő - Adele ugyanis nem több egy szürke, üres váznál, aki ugyan nem reménytelen, és érdekes figyelni, ám végül csak kívülről nézve van benne lehetőség. 6,5/10.
tailer: https://www.youtube.com/watch?v=Y2OLRrocn3s
Isteni műszak (2013)
A magyar közönségfilm megreformálására szánt darab (melyben rendszerváltás utáni mentősök gyorsítják meg Isten munkáját, némi mellékkereset érdekében) igencsak felemásra sikerült. Egyfelől mindenképpen meg kell dicsérni humorát, abból áradó magyarságát, valamint alakításait és külalakját (és előzetesét, ami szerintem az első értékelhető a magyar filmtörténetben), mely úgy tud profi lenni, hogy közben végig hazai marad. Ugyanakkor valakinek ki kellene már mondania, hogy Tarantino-t (és rajta keresztül RItchie-t) majmolni úgy tizenhét éves korig, illetve az első amatőr próbálkozásokig megbocsátható, onnantól viszont vérciki, mint az is, hogy egy ilyen kopírozási koncepcióra valahol valakik rábólintottak. Szóval egyik oldalról öröm végre szórakoztató magyar filmet látni, másfelől vérlázító, hogy olyan emberek kerülhetnek súlyos milliók és rendezői székek közelébe (és nem ez az egyetlen eset), akik nem látnak messzebb QT árnyékánál. 6/10.
trailer: https://www.youtube.com/watch?v=n5yT33iDQRA
A nyár királyai - Kings Of Summer (2013)
Miután tele lesz a tökük szüleikkel, a két kamasz haver (meg Biaggio) úgy dönt, hogy önálló életet kezd - az erdőben. Jordan Vogt-Roberts nagyszerű alaptémát talált magának, hiszen mindenkiben legalább egyszer eljött az a pont, hogy marhára elege van az őseiből, és inkább lelépne a francba - ezt az életérzést megragadni, aztán másfél órán át kitartani (közben pedig kalanddal, szerelemmel, drámával, humorral és feel-good feelinggel átitatni) nem semmi teljesítmény. Ám ennek az egy helyben állásnak sajna megvan a következménye, s filmünk egy szűk óra után eléggé be is fullad. A megújulás eme hiányát szerencsére kompenzálják a karakterek és a poénok, de sajna még így csalódáskeltő a Kings Of Summer. Mert bár a világtól való elszakadás lerágott csont, ezzel a tálalással ez lehetett volna remekmű - de így "csak" jó lesz. 7/10.
