Mindenki érdemel második esélyt - a kérdés az, hogy ezt ki tudja kihasználni.
Bilbó (Martin Freeman), Gandalf (Ian McKellen), meg a rakat törp, ha szétválva is, de tovább menetel a Magányos hegy felé, ahol otthonuk, aranyuk, meg egy tűzokádó várja őket...
"Don't be shy"
Most kivételesen nem lennék Peter Jackson helyében. Manapság nem csak egy szinte ráerőltetett szériát kell plusz három órával/egy résszel megtoldania, hanem az első Hobbitot ért, teljesen megérdemelt negatív visszhangok tudatában kell mindezt megtennie. Lelket kell öntenie egy lelketlen dollárgyárba, súllyal kell megtöltenie egy abszolút fölösleges és tét nélküli mozit - emberes feladat. Ugyanakkor ha ez, akárcsak részben is sikerül, bizonyíthatja magáról, hogy ő biza egy igazi mozgóképes mágus, aki, kissé alpárian fogalmazva, képes szarból várat építeni.
És basszus, megcsinálja.
Najó, azért nem kell mindjárt örömtüzeket gyújtani - a Hobbit 2.0 fényévekre van a tökéletességtől. Legnagyobb rákfenéje továbbra is utolsó pillanatban felrúgott szerkezete: ennek sincs se füle, se farka, se közepe, se csúcspontja, se levezetése - csak úgy történik, aztán a 160-ik percben valaki megnyomja a stopgombot. Akárcsak elődje, ez is iszonyatosan szét van nyújtva, aminek rengeteg elem látja kárát (ékes példája ennek Smaug, aki attommenő és durvajó, de jelenlétét addig húzzák, amíg unalmassá nem válik), és több benne a kivágandó töltelék, mint egy ünnepi pulykában (Legolas... mi a francnak van ez itt?). Ad hoc jellegű cselekménye se segít a dolgon, csak súlytalanságát erősíti, illetve a tudatot, hogy nagy részben ez csak időhúzás, a fejesek felől érkező nyomásnak köszönhetően. Szenvedő katyvasz ez is, ám mégis... valahogy nem tudok rá haragudni.
Jackson ugyanis összehozza a lehetetlent, és ha csak második nekifutásra is, de varázslatot farag ebből a halva született ötletből. Újra beveti fantáziáját, és ahogy prezentálja ezeket a mesebéli lényeket és helyeket, én újra Középföldén érzem magam: egy olyan világban, ahol sárkányok laknak a hegyek alatt, ahol az elhagyott várakban gonosz szellemek tanyáznak, ahol mágusok grasszálnak és tündék laknak az erdőben, és amiben legendák övezte törpök küzdenek saját otthonukért. Ismét érzem a varázslatot, az elém táruló világnak lelke van, él és lélegzik, még a dráma (és a butuska románc) is működik, és többször is azon kapom magam, hogy fülig ér a vigyorom a gyönyörtől. Ez pedig önmagában is több, mint rengeteg, de Jackson mindezt egy szemétkupacból építi fel - ezért mindenképpen elismerés jár.
Összességében pedig azt kell mondjam, hogy bár az igazán jótól távol áll, a Hobbit 2.0-nak mégis sokkal több előnye van, mint hátránya. Lehet, hogy csak a minimálisnál is alacsonyabb elvárások teszik, esetleg ez a semmiből jött csoda-érzet vakít el, de nekem tetszett, amit láttam. Egy éve, de még két napja se hittem volna, hogy ennek akár csak a közelébe is érek majd. 6,5/10.
