Jude Law Dom Hemingway, és mindenkit bekebelez.
Dom Hemingway (Jude Law) tizenkét év után szabadul a sittről, ahova azért került, mert nem köpött. Most, hogy szabad, piával és kokóval a kezében behajtja azt, ami neki jár, kamatokkal és ajándékkal együtt.
"Kozákok buzulnak a szürkeállományomban"
Angol barátainknál mostanság egészen divatos a parasztság, hisz a viszonylagos közelmúltban több olyan filmet is szállítottak, melynek cím- és/vagy főszereplője sikerrel pályázna a legnagyobb taplónak kijáró díjért. A baj ezzel általában az, hogy át szoktak esni a ló túloldalára, így például Brendan Gleeson vagy James McAvoy magánszáma sem éppen a szívem a csücske, mert hát ami sok, az sok. És hogy ehhez képest hogy áll a Jude Law Show? Én se hittem volna, de meglepően jó helyen.
A Dom Hemingway annyira átesik a túloldalra, hogy vissza is kerül a nyeregbe. Law és Richard Shepard rendező ugyanis olyan mélységekbe (magaslatokba?) merül a fekete komédiában, hogy egy ponton (úgy egy perc játékidő után) feladja az ember, és nem tud nem röhögni azon a mérhetetlen marhaságon és mocskon, ami hősünk száját elhagyja, vagy tetteit körbelengi. Ha úgy tetszik, Dom Hemingway seperc alatt legyőz téged, mint mindenkit, hiszen ő a király, mindenki más bekaphatja. Law parádés műsort nyom le ebben a szerepben, aminek csak a duma részével megvenné a közönséget kilóra, de ez csak az egyik pontja nagyszerű játékának, amivel, kisebb fajta csodaként megkedvelteti ezt a vén tahót. Shepard se marad tétlen egy ilyen erős alakítás mellet, és kompromisszum-mentesen, illetve rengeteg humorral pukkasztja a polgárt. Egyetlen baja van ennek a bűnös élvezetnek, nevezetesen, hogy elég gyakran elveszik önmagában, és esetenként hosszú öt-tíz percekig semerre se tart (pedig alapból is elég vékonyka az út, amit be kéne járni), és kiharcolt erényei ilyenkor kínossá, erőltetetté válnak. Ettől függetlenül egy igazán jó kis csemege az alvilágból - Jude Law-nak pedig több főszerepet kérünk. 7/10.
