Két film egy áráért - esetünkben ez nem volt jó ötlet.
P.L. Travers (Emma Thompson), a világsikerű Mary Poppins könyvek szerzője foggal-körömmel küzd azért, hogy műve ne kerüljön föl a mozivásznakra. Nem lesz könnyű dolga, hiszen nem kisebb ember puhítja őt a témában, mint maga Walt Diseny (Tom Hanks)...
"I hate the animation"
A klasszikus Hollywood díszletei mögé benézni mindig öröm, legalább annyira, mint végigkövetni két ellentétes érdek jól kivitelezett ütköztetését - a Saving Mr. Banks-nek így duplán nyert ügye van. A korabeli, kulisszákon túli élet és munka prezentálása lenyűgöző és marha érdekes, a kifogástalan alakításokat szállító Emma Thompson és Tom Hanks párosának sírvanevetős kálváriája szintúgy (Thompson játéka önmagában megéri az egészet) - és ha ez nem lenne elég, filmünk még lélekkel is fel van vértezve, ami ha elkezd működni, akkor bizony nagyon működik.
Szóval minden szép és jó... lenne, ha nem két sztorit kapnánk a pénzünkért. Filmünk ugyanis folyamatosan ugrál a fentebb ecsetelt jelen, illetve Thompson gyermekkori, Colin Farrell-el megáldott emlékei között. Elméletben ez talán nem is lenne baj, viszont ez utóbbi szál nagyon nem az igazi: hosszútávon érdektelen, túljátszott, és olykor jóval giccsesebb a megengedettnél. Legnagyobb bűne mégis az, hogy elszipkázza a játékidőt "nagytestvérétől", a parádés fő történet száltól, aminek így nincs ideje rendesen kibontakozni, ezáltal pedig, legyen bármilyen jó is, végeredményben felületes marad.
A rosszul sikerült osztozkodás tipikus példája hát John Lee Hancock filmje, s ezért most nagyon kár - szerencsére munkájának jobbik fele van olyan bivalyerős, hogy végül kellemes összkép maradjon fenn. 6,5/10.
