A nyitás néha legalább annyira fontos, mint a zárás.
Hazel (Shailene Woodley) hiába tizenhét éves, már csak utolsó éveit éli, hála a ráknak. Ez az időszak azonban egy csapásra megszépül, mikor találkozik a szintén beteg, de ere fittyet hányó, és mindig jókedélyű Gus-szal, akivel ha nem is gyorsan, de biztosan egymásba szeretnek.
"It's a metaphor"
Hihetetlen, hogy mennyit számíthat az első mondat, a felütés - ékes példája ennek, hogy miután elhangzik a "Réges régen, egy messzi-messzi galaxisban" című klasszikus, eszem ágában sincs fennakadni se a buckalakókon, se a gigantikus űrhajókon, se a telekinetikus képességekkel bíró, kardozó nagypapán, hiszen előre szóltak, hogy ez nem az a világ, amit én ismerek. Persze ennek az éremnek is két oldala van, s egy rossz felvezetés akár egy film egészét is veszélyeztetheti, mert hát ha ígérnek valamit, aztán nem tartják be, valahol végig az fog kattogni az ember agyában, hogy nem erről volt szó. Josh Boone, mai alkotásunk, a Fault In Our Stars direktora is ebbe a hibába esik, bár lehet, hogy ezt már az alapul szolgáló bestseller írója cseszte el anno. Ugyanis a helyzet sajnos az, hogy miután Shailene Woodley közli, hogy ez bizony nem mese lesz, hanem a nagyon kemény valóság, nem tudom túltenni magamat azon, hogy ez a film is, mint fajtársai többsége, a saját keretein belül egy nagyon is idealizált lányregény, amiben a halálos betegek még az utolsó pillanatban megtalálják az igaz szerelmet, ahol a pénz nem akadály, és ahol mindenki jófej, még az is, aki első ránézésre kiábrándítóan paraszt. Persze romantikus filmeken a naivitást kritizálni botor dolog, nem is élnék vele, ha nem azzal kezdődne az egész, hogy kivonszol abból az illúzióból, amibe még bele se kerültem, hogy aztán csak száz méter távolságból, cinikus szemmel tudjam nézni az egészet.
Pedig nem rossz film ez. Boone művének hangulata és stílusa friss és lendületes, tökéletesen rezonál a mai tinivilággal, így nagyon is szerethető környezetet, illetve karaktereket hoz létre, amit és akiket jól esik követni. Az alakítások és a humor szintén nagyon rendben vannak, s a dráma is működőképes, jó arányban érkeznek szívbemarkoló és jópofán aranyos momentumok. Egyedüli probléma talán az, hogy filmünk nagyon hosszan magyarázza magát nagyon túl, s néha annyira erőlteti az együttérzést, hogy pont az ellentettjét közelíti meg. És ennyire sablonos bekezdést nem is tudom mikor írtam utoljára.
Mert bármennyire is szépen kivitelezett a Fault In Our Stars, mégiscsak egy átlag young adult románc, de legalább a humorosabb és szerethetőbb fajtából - ha az élményt nem vágná haza tökéletesen az első mondat, talán minden felületessége és megmosolyogtató naivitása ellenére még szeretném is. 6,5/10. Ha pedig tényleg jó filmet akarsz látni a témában, ajánlom a Restless-t.
