Nem minden arany, ami MacFarlane.
Albert (Seth MacFarlane) nem éppen a vadnyugat hőse, sőt rühelli a helyet és az időt, hiszen minden sarkon utolérheti a halál az embert - ráadásul a csaja is most dobta ki őt. Szerencsére a városba érkezik egy nagyon belevaló nő (Charlize Theron), s vele az új szerelem, azzal pedig egy újabb elhullási lehetőség is...
"Manapság már harmincöt évig is elélnek az emberek"
Seth MacFarlane a képernyők után két éve a mozikba is berobbant: a Ted óriási siker lett, kultusza egy pillanat alatt kialakult, és ha korszakot nem is váltott, az tuti, hogy alakított valamit a komédia műfaján. Rendezőnk ezek után bármit megtehetett, s ő a vadnyugatra vágyakozott, hát a Universal pénzén el is ment oda - nem mondom, nem volt egy rossz választás, de lehetett volna jobb is. MacFarlane kvázi egy jövőből jött ürgeként sertepertél az ördögszerek, cowboyok és kocsmai verekedések között, s közben szórja aranyköpéseit, villogtatja alpári (ám kurva vicces) gegjeit, teszi ezt valami mondvacsinált sztori közben, ám ez utóbbi édes mindegy, hiszen azért mentél be a moziba, hogy a szék alá röhögd magad - ezt meg is kapod, de többet nem. Persze a Ted-ben se volt több, de az frissességével és jóval szemtelenebb stílusával mégis ezerszer szórakoztatóbb volt: Seth sajnos most csak félgőzzel pörög. Ez valószínűleg annak tudható-e be, hogy az alapötleten kívül nem volt más a tarsolyában (ennek ellenére filmje túlságosan is hosszú önmagához képest), még csak jól kitalált mellékszereplők se: rajta kívül mindenki csak a napidíjat várva lézeng körülötte, Charlize Theron-al az élen, aki ilyen semmilyen még az életben nem volt, bár ő még így is eyecandy.
Összességében mégse mondanám azt a Million Ways-re, hogy kevés (amit ígér, azt úgy ahogy teljesíti), sokkal inkább azt, hogy lehetne sokkal több - MacFarlane munkásságát ismerve ez pedig igencsak szomorú helyzet. Nem baj, majd jövőre a macival megint sikerül. 6/10.
Viszont a filmtörténet egyik legnagyobb cameo-ját azért megkapjuk.
